80 kocsma felett jártam már a túrámon, amikor azon gondolkodtam, hogy jól ismerem a szempontokat, amiktől valakinek jó lehet egy kocsma, sőt azokat is, amitől a többségnek lehet jó. Ekkor újra átfutott az agyamon, hogy talán mégis csak kellene csillagozni, átlagolni és sorrendezni. Talán profibb lenne, mint szubjektíven csak beleérezni, hogy mi a jó, melyik maradt emlékezetes és az erősebb érzés irányába dőlt listámat tolni a világ arcába. DE NEM!
Én maradok annál, hogy a beszámolóimmal hozzam meg a kedvét az embereknek. Igyekszem megfoghatóvá tenni a megfoghatatlant, amennyire képes lehetek rá. Vállalom, hogy egy kocsma kiemelkedő lehet azáltal is, ha csak az tetszik, ahogy az ablak melletti polcon tornasorba állított üvegeken csillog a sárga fény, és máris jól érzem magamat és szeretek ott lenni annak ellenére, hogy nincs már meggyes sör és csak ropi a kocsmakaja. Van, hogy semmi nem számít jobban, mint hogy milyen mikróuniverzummá változik át külvilág, amikor átlépek küszöbön.
Nem leszek kocsmakritikus. Főleg negatív értékeléseket nem akarok írni. Miért? Mert ez a blog arról szól, hogy elmesélem a kalandomat, a túrámat, és kiemelem a szerintem legérdemesebbet, legérdekesebbeket. Persze ez véletlen sem jelenti, hogy a kiválasztott kocsmák gyenge pontjait elhallgatom. Viszont a profilból kritizálásra mindig van elég más jelentkező. A negatív tapasztalataimat majd összesűrítem időnként jelenségvizsgálatokba, és elmélkedésekbe egy másik rovatban.