A kocsmatérben történő olimpiai szurkolásról a múlt héten jelent meg egy cikkem a Frappa Magazin oldalán, az ő felkérésükre, Dósa Judit, újságíróval koprodukálva. Íme a saját részem:
Judittal útra keltünk. A terv gyerekjátékként volt egyszerű. Feladatnak se minősült. Kocsmázzunk és éljük át a kocsmai olimpiadrukkerek között a szurkolást! Mindketten a EB-n edződtünk, és el is kényeztetődtünk rendesen az ordítások, kiabálások, kellékdobálások közepette. Mi mást is képzelhettünk volna, mint azt még nagyobban? Hiszen mit EB az olimpiának? Com’on…!
Hátra volt még a fekete hideg zuhany. Az augusztus 9-ei kocsmalakók az olimpiát, úgy tűnik, lesza…
Mit néztek helyette? Múló nyári önmagukat társaságuk szemében, teraszokon, nem is létező vagy lehalkított kivetítő TV-kel.
Az olimpia pincékben és hátsó termekben magányosan sugározta önmagát.
Szorgos turisták voltunk. Nem kocsmatúráztam ennyit csupán kívülről, soha! Épp, hogy érintőlegesen ajtókig, bekukkantásra felhasznált ablakokig jutva, és ezeket az élményeket minőségváltozás nélkül egymásra halmozva nyúztuk magunkat egyre gyorsabban kocsmáról kocsmára. Petting kocsmatúra volt ez…behatolás nem történt!
Visszatértünk végül az első helyre, a Nana-ba, mert sehol nem jobb, több az olimpia szurkolás kocsmaberkekben, mint máshol.
Nyert az, ahol egyáltalán csak kocsmavendégek fellelkesülő meséinek zaja növekszik felébe az olimpiai közvetítésnek és nem koncepcionálisan van elnyomva zene vagy szinte teljes lenémítás által.
Az ókori görögök is ennyivel jobban szerették volna a EB-t vagy csak kedd van, előfutamok…
A teljes cikk Dósa Judit soraival kiegészülve itt olvasható!
Disclaimer: Ez a körkép nem jellemzi a kocsmai olimpai szurkolás teljes spektrumát és minden állapotát. Biztosra csupán ezt a napot, amelyiken körülnéztünk.