Egy egész országot megközelíteni kocsma-sztereotípiák szempontjából hosszú út. Az út eleje nagyon ködös és bozótos. Ilyenkor még minden tétel csak “tűnik” állapotban van. Sokat kell menni, látni és tenni, hogy igazán áttekinthető rendszerbe helyezhessük a szerzett élményeket. Én nagyon élvezem az elejét; levonni az első következtetéseket, megtapasztalni az első egyediségeket, egyáltalán tapogatózva haladni az újdonságban, az ismeretlenségben.
Olaszország címeres kedvencem gyerekkoromtól fogva, mások meséi, képek és távolról jött ízek szempontjából.
Viszonylag soká, 32 évesen jutottam el, elsőként Rómába, és négyszer voltam az országban, mielőtt kocsmaturistaként is nyakamba vettem először, Bologna-t és Padova-t.
Így volt már kis előismeretem az olasz kocsmázásból, például római vendégpincék színes boros kancsókkal, vendégseregnyi kiabálással, énekkel, teliből gyorsan üressé tett aperitivós tányérokkal.
Olaszországnak szinte az egésze vibráló idegenforgalom is, és még maguk az olaszok is úgy tartják, hogy több Olaszország létezik, és Észak Délre, Kelet pedig Nyugatra szinte más kultúraként tekint, egy mindehhez meglepően kicsi országon belül. Ezért legyen minden, amit leírok csak, akkor igaz, ha a végén is igaz.
Rosától, az egyik személyes “idegenvezetőmtől” azt hallottam első tételgondolatként, hogy az olaszoknál a kaja és a pia nagyon együtt jár. Nem isznak úgy, hogy nem esznek.
Ezen kívül a bar-okban – mert ők leginkább ezt a szót használják – éjjel-nappal állandó szereplő a kávé.
Olaszország a pultnál állva (bárszék ritka jelenség), gyorsan(?) megivott kávék országa. Az első korty mindig a leglassabb és a többi már gyorsan jön. Az utolsó kettő korty gyakorlatilag nem különül el egymástól, el sem emelik a szájukat a csészétől. Van egy íratlan szabály, mi szerint egy igazi olasz három korttyal iszik meg egy esspresso-t. Egy másik olasz forrásból elcsípett íratlan szabály szerint – amit láthatóan itt sem mindenki követ – a kávé ízének élvezetéért szabályszerűen le kell öblíteni az ízlelőbimbókat egy kis pohár víz közvetlenül megelőző megívásával.
A kávé mégis hosszas rituálé, csak a kávézásból nem a kávézás a hosszú, hanem előtte a kavargatás. A teregetésen kívül a kávékavarás tűnik az olasz ember legfontosabb és leggyakoribb cselekedetének. Ez és a kávé utáni beszélgetés a sorstársakkal a pultnál mégis kiadja a negyed órát, a negyed perces espresso pusztítás ellenére is.
Az éjjeli kávé, az éjszakai, pult mögül eredő péksüteményezéssel együtt leválaszthatatlan jelenség. Eddigi tapasztalatok alapján – várom a vitatkozókat – még a legkisebb bárban is van valami péksüteményes pult.
Folytatások:
2. – Mit találtam Bolognában spagetti helyett?