A müncheni Oktoberfest idén is kimaradt, a budapesti idén sem. Tavaly voltam először. Nem számoltam azzal, hogy ennyire elfogyhatnak a jegyek szombaton, de a barátaim helyettem is hoppon maradtak a pénztárnál, így a zárónap, vasárnap lett belőle. Nagyon kíváncsian vártam a fejlődést, a változást a múltkorihoz képest. A helyszín maradt, az 56-osok tere, a Városligetnél. Az első nagyon is feltűnő különbség, az óriáskerék volt.
Kifejezetten szívesen nézegetem a háttérben az egyik kedvenc modern budapesti épületemet, az Erick Van Egeraat által tervezett ING székházat.
Az egy nappal azelőtti teltházhoz képest kifejezetten kicsinek tűnt a tömeg, de ahogy körbejártam, láttam, hogy bár vasárnap közel sem zsúfolásig ugyan, de vannak bőven, csak a nagy területen jól eloszlik a közönség. Hosszú sorban állásra, és egymáson átgázolásra nem lehetett panasz. Az egyetlen bánatom az volt ezzel az utolsó nappal, hogy hiába volt 24:00-ig kiírva a banzáj, 22:00 után kicsivel már jelentős mennyiségű résztvevő lehúzta a redőnyt. Igaz, a vendégszáma ugyanígy, vagy még jobban megfogyatkozott ekkorra. A legtöbben este és a kora éjszakai órákban voltak.
Ahogy olvastam a kommenteket, másoknál arra találtam panaszt, hogy nem márkahű a kínálat. Én bevallom, nem jártam még soha az eredeti fesztiválon, nem tudom, hogy az mennyire szakadt már el a hagyományaitól vagy mennyire ragaszkodik hozzájuk mereven, de az tény, hogy a magyarosított változat nem csak a sörről, a bajor kolbászról és a perecről szólt. Volt itt minden, mint a…elvégre búcsú is.
Voltak magyarokra jellemző ételek, mint zsíros deszka, lángos, lepény, rétes, stb.,
és a magyarokra jellemző egyéb italok (főleg pálinka, fröccs és a magyar borvidékek borai) is feltűnően képviseltették magukat,
és persze volt referálás a német eredetre, Hacker-Pschorr Märzen többek között,
és ilyen korsó is kapható volt,
de a currywurst ennél a standnál például osztozott a gyros-szal. Kaptam is az ötleten, és mixeltettem a kettőt egy dobozba: zöldségek, gyroshús, currywurst, mustár, torma. Szerencsére a túloldalban rugalmas partnerre leltem, így egyedülálló streetgastro-élményt kreáltattam magamnak.
Ha kérdeznétek, nagyon bírtam! Ha valakinek van kedve erre alapozva nyitni egy bódét, valamelyik sarkon, megvan az első törzsvevője a személyemben. Kellett is a különlegesség, mert az online jegyvásárláskor bepaliztam magamat egy roppanós-virsli-Borsodi menüre, ami ár-értékarányban nem volt rossz, akkor sem, ha sosem létezett azon az áron, ami helyett akciósnak kínálták pár tucat másodpercig, de biztos, hogy magamtól egyiket sem vettem volna, ha részletesen tudom az étlapot előre. Tanulság levonva! Ezzel az előbbi sajátos kaja-kombóval pedig bizton állíthatom, hogy rendre kompenzáltam magamnak a random szomszéd hűtőszekrényének snasszságát.
Sörfronton, képviselték ugyan a német színeket is,
és nem végeztem statisztikát, de a ránézésre a magyarok voltak túlnyomó többségben, de én ezt egyáltalán nem bánom. A sok fesztiválról ismert kiállítók mellett egészen ritka és számomra új szereplőket is láttam:
Az utóbbi idők újdonságai is már magabiztosan foglaltak helyet a bódékban és a csapokon, mint például a Budapest sör, a Soproni APA és a Szent András sörfőzde és a Csupor szerelemgyereke, a nagyszerű Bandibá’.
Az Ogre bácsi megnyítója után, még inkább régi barátként örültem meg a békésszentandrási kocsinak, hiába teljesen új embereket ismertem meg a csapatból.
A magyar és német sörökön kívül elvétve szerepelt még néhány másik nemzet nedűje is, például belgák, csehek, de az ilyen oldalirányokba most én sem nyitottam. Összességében tetszett nekem ez felhajtás. Nem bánom én, hogy nem egy müncheni vándorcirkuszt kapunk, hanem egy mixet hozunk létre egy külföldi hagyományból és a saját adottságainkból. Javában germanikumokat átélni meg ott a Német sörfesztivál. A jegyár, azt tekintve, hogy koncertek is voltak (A Charlie-t nagyon csíptem, komolyan akarok még menni.), már nem annyival drágább, más fesztiválok poharas beléptetőjével összemérve, de persze nem is olcsó.
A léptéke és a hangulata más inkább, mint az tök ingyenes fesztiváloké. A teljesen családias Főzdeparkos buli mellett ez a másik szélsőérték.
Mérlegre lehet tenni! Én örülök, hogy van egy ilyenünk és szorítok a további fejlődésének, és támogatom, hogy továbbra is maradjon magyaros. Október is, fest is! Hol az ámítás? A nemzetközi streetfood és a németen és a magyaron kívüli sörök nélkül én is meglennék, de a magyar borok, pálinkák, magyar kaják viszont addig nem zavarnak, míg tényleg főszerepben marad a sör, a virsli és a vurstli.
