Bologna kocsmaszempontból is sokízű! Mixeljünk össze most egy bejegyzésben két kocsmát: egy hétköznap is hajnalig tömegeket vonzó végső állomást, az Altotasso-t és a vásárcsarnok, a Mercato delle Erbe saját kocsmáját, a Green bar-t, ahol péntek és szombat éjjel DJ van, de délelőttönként is party hangulat.
Már majdnem a második éjszaka lett (a háromból) az ördög helyett a Via Belvederejé teljesen, amikor 1:00 körül ráparancsoltam magamra, hogy irány más utcában is világot látni, nem tehetem ezt a leendő olvasóimmal! A Bar Mercatoban alighanem végtelen számú estét el lehetne tölteni és bosszantóan magasan is hagyta a lécet. Vajon mi lehet még ezután érdekes?
Azért összeszedett pozitivitással elindultam a Via S. Felice irányába, amit Rosa jelölt meg a térképen. Hamar kiderítettem, hogy a szomszédos Via del Pratello a legélénkebb kocsmautca erre, de még bekanyarodni sem kellett az első állomáshoz. Légyként mentem a tömegre az Altotasso előtt. (348. állomás, 6. bolognai állomás)
Első blikkre rockeresnek, egyetemistásnak mutatkozott a helyszín, de egyetlen körbejárás hamvába hullajtotta ezt a hiszemet, és helyére bizonyította a sokféleség jelenléti ívét végig kipipáló össznépet. Itt aztán tényleg mellém állt a pultnál az ezerszínű hajú punk, míg benn művészkarakterek osztoztak egy asztalon, és elegáns nők és szinte zsenge kislányok, nyugíjasok, bőrkabátosok és zakósok alkottak egy tömeget. Röviden mindenki, akinek volt valami oka arról a csütörtökről arra a péntekre itt virrasztani Bologna egyik legtovább nyitva tartó kocsmájában.
Jó kis piadina lelhető fel náluk az éjjel is bőséges kínálatú péksüteményes pultban és a hosszú sörcsapon pedig többek ízlésének akad pár jó korty. Érdekesség, hogy az egyik olasz sör, Prága egyik legizgalmasabb városrészéről, a Kisoldalról (Mala Strana) lett elnevezve.
Azt is kipróbáltam, hogy legolcsóbban itt tanulnak hosszúlépést készíteni, 2:50-3:00 euróért (pultosa válogatta). Voltak érdekes részletei az önkéntes és a vendégek által hozzáadott díszletnek is: A képek, a falfirkák, a WC ajtó kilincse,
és számomra főleg a vendégtér részét képező fém boros hordók, amik akkorák, hogy titokban lehetne űrlény-tetemeket rejtegetni bennük a nyilvánosság elől. Mintha anyagmennyiség után fizettek volna annak az arcnak, aki valószínű az ipari forradalom idején olvasztotta őket valami korai világkiállításra.
Teltház volt csütörtökön háromig, pénteken négyig. A név magas alkoholtartalmat vagy magas borzot jelent. Én rögtön letettem magamban a voksomat az egyikre. Tizenkét éve vannak nyitva. Abszolút nyerő zárópont, olvasztótégelye mindazoknak, akik a végsőkig ellenállnak a holnapnak.
Facebook oldal: https://www.facebook.com/EnotecaAltotasso/?fref=ts (ez alapjan látható, hogy koncertjeik is vannak.)
Cím: Piazza San Francesco 6/d, Bologna
Nyitva: 17:30-4:00
Nekem másnap is korán eljött az említett holnap, és az alvás előtti hajnalnál hagyta az új utak büszkeségét, mert hamarosan bevásárlószatyorral jártam ismét a megunhatatlan Via Belvederét ajándékokért. A nemzeti ünnep is a tegnapé volt már, helyre állt a rend, és a következő olasz reggel olyan volt, amilyennek megismertem és amilyenek átmeneti megrendülésemig szentül hittem őket, mozgalmas, forgatagos, színes és hangos, rögtön a szállásom küszöbéről. – Buongiorno Dio – köszöntem az égre. A helyemen voltam.
A vásárcsarnok is teljesen más képet mutatott, vásárcsarnokosat, élettel telit.
Esküszöm, hogy nem kerestem én kocsmát aznap reggel, egyszerűen csak kávét a csarnok falain belül. A Green bar (349. állomás, 7. bolognai állomás) először üresen fogadott,
csak valami horrormesét szavaltak a hangfalak. Csak? Nem mintha ez magában olyan snassz lenne, de hamarosan megérkezett a pultos-showman Nico. Vele együtt ez a hely igazi ínyencség! Voltam mar néhány vásárcsarnokos kocsmában, na deeee ez?!! Na, itt lehet időzavarba keveredni. Délelőtt hirtelen este lesz. Benn történik az élet, az a hangos olasz, a napfény meg messze kinn van. Bár ez nem látszik Nico napszemüvegén, amit odabenn is visel.
Ő amúgy rendezvényszervező, és hét éve jár évente Magyarországra, úgyhogy rögtön lett közös téma. Egy barátjaval közösen övé a hely. Laza lomkocsmás elemekkel lépnek túl az egyszerű díszleten.
De Nico maga az élő fő-disztargy, ahogy délelőtt tombol a rádióra a piac egyik sarkában.
Felbecsülhetetlen életképek halmozódódnak. Jön egy bácsi, aki szó és köszönés nélkül feltartott mutató ujjal rendel egy kávét, majd elkéri a majdnem egy üres grappás üveget, és belecsavarja az aljáról a maradékot a kávéjába. Nem adja fel az utolsó cseppig. Nico hangosan, tapsolva szurkol neki. Aztán az arc hozzám fordul és jókedvűen elmeséli, hogy ő ‘62 óta az üvegkicsavarás művésze.
A következő signore-nek alig volt haja de mégis olasz eleganciával igazgatta a maradékot a tükörben, és ő tárta fel közben, hogy a vásárcsarnok, ahol épp megismerkedem a Campari soda-val, a Monarchia idején osztrák-magyar lovak istállója volt.
Erről elneveztem Nico házi speckójat, amiről büszkén számol be – campari spritz blue sapphire ginnel – osztrák-magyar istálló lének. Bár ezt nem kóstoltam meg, de mégis méregkevertünk tízóraira. Itt készült először Schweppes sodával a fröccskísérlet. Ezt Nico felmenőit hozzáadva cseh-horvát-magyar fröccsnek neveztem el. Vigyázni kell hogy használjuk a szavakat odakinn, mert a soda, ahogy az angolban is, más asszociációt indíthat el, mint Magyarországon.
Az élet nem áll meg, a szomszédos zöldséges lány belibben, ahogy megszólal a Susanna, és táncolni kezd Nico-val a pulton és az egész kocsmahelyiségen keresztül. Pár perc múlva egy idősebb ember jön be táncolva a Parov Stellar-ra, amire Nico nagyon nyomja a pultban. Közben én fáradhatatlanul shazaamozom a jobbnál jobb olasz számokat, de egyszer csak kopogatnak a vállamon. Nico az, és egy “Amico” kíséretében átnyújt egy frissen készült teljes kiörlésű piadinát serano-val és mozarellával, ajándékba.
Egy kávéra akartam itt maradni, hogy gyorsabban végezzek az ajándékvasárlással, mintha lemennék a Mio Barba. Nem gondoltam volna, hogy nagyjából két órára itt ragadok és a délelőtt felét balról zöldség-gyümölcsös ládák, jobbról proseccós üveg pukkanások mellett fogom tölteni.
Hivatalossá lett, a Via Belvedere egy vendéglátósok által szigorúan őrzött terület, ahonnét kijutni, nagy kihívás. Este viszont újra sikerült, ugyanis nem értem vissza a DJ bulira időben, a Green bar-ba, az utolsó éjjelen jobban megismertem Via Del Pratelloról, de hazafelé pont összefutottam Nicoval, és megmondtam, ha csak tehetem, egyszer visszatérek és átélem a piaci diszkót.
Facebook oldal (nem hivatalos): https://www.facebook.com/pages/Green-Bar/310066159112313?fref=ts
Cím: Via Ugo Bassi, 25, 40121 Mercato delle Erbe, Bologna (én mindig a Via Belvedere oldaláról közelítettem)
A Bologna-Padova sorozat előzményei:
1. – Három kortyos Espressok Olaszországban
2. – Mit taltam Bolognában spagetti helyett
3. – Bajor kocsmarajzokat tártam fel Bolognában.
4. – Egy kicsi kocsmautca fogságában Bolognában.
5. – Össz-latin egyveleg a bolognai éjszakában, Pastis.
6. – Bar Mercato – 150 törzsvendég galériája
7. – Megérkezés a Mio Bar-ba, a három napos bolognai törzshelyemre