Instant búcsú az Instanttól

Ha Budapesten egy olyan jelentős, tömegeket mozgató, alapvető belvárosi éjszakai „barlangrendszer”, mint az Instant – bár nem vész el, de – átalakul, elköltözik, megújul, összeolvad, azt én sem hagyhatom érintetlenül, akárhogy is hívjuk: romkocsmának, klubnak vagy szórakozóhelynek…

Nem fogok hirtelen a változás éles kanyarjában úgy tenni, mintha az Instant eddig a kedvenc helyeim sorában lett volna. A vele való kapcsolatom elsősorban nem a személyes szimpátián, hanem a távolságtartó tiszteleten alapult. Az Instantot elismertem, büszkén ajánlottam külföldieknek, szükségszerűnek tartottam és elégedetten nyugtáztam a létét. 

Ez azt sem jelenti, hogy nem szerettem. Szerettem nyugodt óráiban, régen a délutáni angol óráim idején vagy a tátott szájjal lézengő, betévedt vándorok tekinteteiben. Azt szerettem, amikor én is el tudtam veszni a díszlet részleteiben, és átérezni a deformált baglyok, nyulak és egyéb hibridek tébolyult világát.

És nem akkor szerettem, amikor mozdulni is alig tudtam a tömegben vagy amikor nem találtam ki a több szintes labirintusából. Se akkor, amikor óriásit kellett kerülnöm a ruhatáron át oda és vissza. Se amikor engem az amúgy nagy palettájáról a zenéinek csak kis része talált meg, viszont én nehezen találtam meg, hogy azok melyik teremben szólnak. Ez csak egy személyes mese. Ezzel együtt sok vicces, érdekes és maradandó emlékem lett onnét. Az évek során a sok kicsi sokra ment, és ha én ezért vagy azért épp nem a legtutibban éreztem magamat ott, akkor is jó volt látni és tudni, hogy mások milyen sokan igen. Ahogy azt is, hogyha oda küldök egy turistát, akihez ránézésre/ráérzésre passzol ez a stílus, akkor tudtam, hogy ő elégedett lesz és jót mesél majd otthon. Jó volt a közelben mindig úgy elhaladni éjszaka vagy hajnalban, hogy bólinthattam, hogy igen, ugyanúgy tombol még, töretlen az íve. Éjjelente egy biztos, dagadó bázisa volt Budapestnek, a Nagymező utca hátsó szakaszának pedig konkrétan a lelke.

Milyen lesz ott nélküle? Nagyon szorítottam, hogy ne költözzön el. Féltem – amióta először hallottam ezt felmerülni -, hogy ez lesz a kegyelemdöfés az utca amúgy is pengeélen táncoló éjszakai életének, ahol a kocsmák és egyéb vendéglátóhelyek nagy számban jönnek-mennek vagy vergődnek. Az Instant erősen tartotta benne a lelket. De mi lesz ezután…?

Az Instantot nem féltem, a közelgő násza a Fogasházzal egy komplexum formájában mindkettő javára válhat, és az amúgy is egyre pulzálóbb Akácfa utcát talán a hetedik kerületi bulinegyed új főutcájává avathatják hamarosan. A Nagymező utcát féltem – persze nem a megkönnyebbülő lakók érthető szemszögéből. Csak tartok tőle, hogy fokozatosan elveszik majd ez a hatodik kerületi másod-bulinegyed. Bírtam, hogy van élet a hetedik kerület után is, hogy kicsit kinyúlunk az Andrássy úton is túlra. Nem biztos, hogy így marad ez. Vajon mi lesz ott pár év múlva, ahol a Pesti Broadway díszkövei átadják a helyet az aszfaltnak?

Mindenesetre tudatosan vissza fogok térni és körülnézek időről-időre. Nem rendelek el semmit előre! Az Instantba is visszatértem az utolsó estéjén, és szerencsére elég korán, mert így olyannak láthattam, amilyenek szerettem, még átláthatóan kevés, de így is tisztességes létszámú vendéggel, mielőtt még elszabadult a népes búcsú-őrület.

Néhány újabb fotón én is megőriztem a még élő legenda nemsokára már csak történelmi korszakát. Íme a nyugodtabb arca búcsúzóul! Nagyszerű látvány volt: 

Az új helyen találkozunk!

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!