Múltkor képernyőre vetettem, hogy egy nappalinak szánt brindisi látogatás után miért döntöttem úgy, hogy maradjak éjszakára és nézzem meg ott, hogy mit mutat a vasárnap alkony után a Dél-Olasz Puglia régióban. (Előzmény ITT olvasható). A mostani bejegyzés bemutatja, hogy micsoda életet találtam, amikor visszatértem a vasárnap éjszakába, nem mellesleg Brindisiben jegyezve és ünnepelve az 500. kocsmát, 2016 októberében.
Eleve passzos szimbólum, hogy a „brindisi” szó koccintást is kifejez az olasz nyelvben (>fare brindisi), holott a két elnevezés teljesen máshonnét származik. Én a Central Bar-ba mentem vissza koccintani, hálából, hogy segítettek szállást találni aznapra. Az óváros közepén helyezkedik el, jól megközelíthetően. Ha valaki hagyományos olasz bárra vágyik Brindisiben, de ma is élénken élőre, itt jól járhat este.
A beltér nagytestű, elegáns retro, piros abroszokkal, sok faanyaggal, márvány felületekkel, mutáns nagy kávégéppel. Igazi prizmája a múltnak.
Állandóan árulnak mindenféle javakat a pultban, péksüteményt, édességet, rágcsálnivalót olaszosan hozzáadott értékként. Itt nem kopik fel az állad akkor sem, ha a brindisi vasárnap gyorsan múló hiánygazdaságában ülsz be egy-két italra. Viszont ha hétköznap nappal érkezel, akkor étteremként találod, kétfogásos menüvel (7,50-8 euró) és késő délután/este akár nyitott aperitivo büfével (ital mellé járó változatos falatkák) is.
A Facebook oldaluk ebédfotóik szépségétől pedig kifolyt a szemem. Bár a Central Bar múltjának súlya aktívan jelen van, aktuális népszerűsége kocsmaként is tapintható. Teraszának légköre kellemesen fülledt, és kinn és benn is alkalmas arra, hogy sok embert tereljen össze házibuliszerűen koktélozva vagy kokettálva levegős négyzetméterein. Az italválaszték, bár mindenre kiterjedő (sör, bor, kevert italok), részleteiben nem mutatkozott annyira ínyencnek, de a hangulatért cserébe jó üzlet volt egy általánosabb sör is.
21 Metri Quadri – Az 500. Kocsmaturista állomás emléke
A közvetlen szomszéd sem dübörgött kisebb intenzitással így vasárnap este, sőt. Itt is hangsúlyozom, címeresen utcai DJ-vel operált ezen az órán.
A neve 21 Mq (Metri Quatri) magyarul 21 négyzetmétert jelent a mérete okán, így a benti rész nem ad túl sok esélyt a cifrázásra. Azért látszik, hogy inkább a mai idők trendjeinek integet, de mégsem lélektelen küllemben sem. A pult felett letörött faág lóg.
A DJ-k és a pultosok kirívóan vidámak és jófejek voltak, és a belterjes, baráti körös vendégbagázs szívesen látta a magam fajta – arrafelé nem is olyan gyakori – idegent is köreikben.
Sőt, az egyik legjobb kocsmaközösségbe és leghirtelenebb beszélgetésbe is itt csöppentem. Nagyjából harmincas közönség volt huszonéves személyzettel. Az egyik vendég járt Budapesten és megkapóan művészi fotókat készített és mutogatott a fővárosunkról lelkes, mosolygós emlékidézés közepette. Bár mindenféle különleges italt is kevertek a 21Mq-ban Cocktail Bar főprofillal, én személyesen a választéktól roskadozó sörhűtőre jártam rá.
Boldogan nyugtáztam, hogy ez volt az 500. hely, ilyen hangulattal, társasággal, amit mindenkinek unikumként ajánlok, de blogisztikus-kötelességemnek tekintettem többet látni Brindisi kocsmaéletéből. A 21Mq vendégeinek ajánlására mentem tovább, előrevetítve, hogy idejövök záróitalra.
Még két éjszakai kocsma Brindisi óvárosában
A következő állomás pár mellékutcával odébb várt. Szintén picike volt, szintén nagy élettel.
Itt láthatóan fiatalabbak vendégek gyűltek, húsz év körüliek, és a díszlet is bohémabb, tolakodóbb volt: felakasztott Kenny a South Parkból, közlekedési tábla, stb. A bensőséges spanhangulat azonban itt is szinten maradt. Egy nagy baráti kör nyitotta pont 2016 nyarán. Épp egy kocsmai csapatmunka szemtanúja lehettem, a jelenlévők a régi kocsmahűtőt együtt kiemelték a pult mögül. Üdvrivalgással és egy tálca röviditallal ünnepelték.
Az olaszok két legnépszerűbb import sörének egyikéről, a skót Tennent’s márkáról elnevezett John Martin’s Tennent’s Inn Pubot vizsgáltam be utolsó brindisi kocsmaként. Hogy John Martin kire utal, azt „lapzártáig” nem sikerült megtudni, de a kocsma anélkül is értelmezhető és élvezhető volt. Az egyik bejárat amúgy az óvárosi piactérre nyílt.
Tetszett a hely, annak ellenére, hogy nagyobb és nemzetközibb hangulatú. Lehetne bármelyik ország bármelyik városában, se saját jelleget, se olaszos jelleget nem mutatott fel, de mivel egy örök jolly joker kocsmastílussal játszott, megtalálta az útját: igazán kocsmás, ül rajta az önkéntes, odaadó becsületsüllyesztés köde és az „itt mindig történik valami” ígéretét hordozza magán.
Nem tudom még, hogy a skót kocsmák milyenek lehetnek, ezért az import áruként nagyobb mennyiségben ismert ír pubok élményvilágát idézte meg nekem leginkább. Egy trieszti Theresianer sörrel zártam itt. Amúgy nagy az italválaszték, sok a sörcsap, üveges sör és kocsmakaja is van dögivel.
Személyes indíttatásból azért éltetem őket, mert a Central Bar zárása után csak náluk volt kávé a fenti helyek közül. Arra maradtam kíváncsi csupán, hogy az nyitott piaci órákban hogy operál.
Nem bántam, hogy kerekre zártam az első körömet Brindisivel az éjszakára maradással és nem siettem egy fél-élményből a másikba. Bár az öböl túloldala még így is kimaradt, és a 21 Metri Quadri kocsmalakói hívtak is vissza, hogy még mennyi mindent mutatnak majd, ha jönnék, amire, bízom benne, egyszer sor is kerül, de én másnap már tényleg továbbmentem, Bariba.
Ha eleve Brindisiben jár valaki, akkor célirányosan ajánlom a Central Bar és a 21Mq teraszait és az egybemosódó hangulatukban megmártózást. A direkt Brindisbe látogatást inkább annak javaslom, aki megpihenne az intenzívebb pugliai célpontok között hiteles olasz hangulatban, és nyújtózna egy napot egy városban, ahol még fut a búcsúzó kisgyerek az apja vonata után, ahol nem hat az elsőbbség és a zöld lámpa a közlekedésben, de ahol nincs biztonsági öv, türelmetlenség és az idő sem létezik.
Térképen Brindisi kocsmái is:
Az előző rész Brindisiről:
Brindisi és kocsmái 1/2 – Willy Fog nyomában (Dél-Olaszország)
Egyéb olasz témák a Kocsmaturistán: