Ahogy járom a városokat, és felfedezem őket a kocsmáik körül és két kocsma között, a térkép szimplán talányos szavaiból élmények és emlékek lesznek: terek, utcák, városkép, sajátosságok, helyi történetek. Minden feltáratlan kisvárosra is vonzó misztériumként gondolok, ahányszor meghallom a nevét. Most Hatvan előszele ért el hirtelen, anélkül, hogy városfalon belülre léptem volna.
A Budapesttől csak mendemonda szerint hatvan kilométerre fekvő 20.000-es lakosú város elhozta a sereit és a hírét Budapestre. Az éppen zajló III. Beer, Burger, Barbecue Fesztiválon, a Millenáris Parkban mutatkoztak be.
Mi is lehet már hírértékű abban, hogy egy újabb vidéki kézműves sörfőzdéről hallunk? Ebben az esetben az, hogy egy történelmi kor szellemidézéséről is szó van. 200 év kihagyás után onnét folytatják ott, ahol abbahagyták.
A hatvani sörfőzés 1710-1809-ig működött, és ez idő alatt mindig volt kinek továbbadni a mesterséget, de egyszer csak huss, elvágták! Mostanáig! Az utóbbi években büszkén megújult település egyik városmárka értékű fejlesztése lett a sörgyártás felélesztése. Érdekesség, hogy a meg is látogatható látvány-sörfőzde a Hatvany Lajos Múzeum épületében üzemel pár éve, amit a népi szóbeszéd sörházként emleget, de úgy olvastam, hogy valójában kicsivel odébb működött a korabeli sörház.
A személyes megtapasztalásban előbbre járó Katona Csaba képeslapja a „Serfőzde” teraszáról:
A hatvani sörök a Hatvani nevet viselik, lényegre törően, maguk felé hajlóan szentül. A keresztségét annak idején szavazásra bocsátották és ez lett a befutó. Így születtek meg a hármas ikrek: Hatvani Világos. Hatvani Barna és a Hatvani Búza. Egyszerű, elegáns, klasszikus külső megjelenésük illik is a választott kontinentális kínálathoz.
Egyértelműen a környező országok hagyományos sörfajtái mellett tette le a voksát ez a főzde a manapság fényesebb porondon lévő ale-ek helyett. Rendjén is van így – mondom ezt én is, aki alapvetően a felső erjesztésű sörök elhivatottabb kedvelője. Valahogy a forradalmi divatteremtés, trenddiktálás jobban mutat nagyvárosi hajcihőként, míg vidéki, kisvárosi gasztROmantikát hajszolva szívesebben bukkanok hagyományőrzésre.
A névválasztást pedig nagyon pártolom. Szeretem ha önfelvállalóan utal egy-egy sör neve a származási helyre, városra, hegyre, folyóra, mindegy hogy játékosan vagy direktben. Annak is örülök, ha fejben egy városnevet össze tudunk kötni egy ott készült sörrel. Két fajtát volt lehetőségünk megkóstolni a fesztiválon tartott bemutatón, a Barnát és a Búzát. Pont a Barnáról kérdezett meg a riporterhölgy, ami teljesen örömömet szolgáló tétel volt a kategóriájában ugyan, de bár inkább a Búzáról kérdezett volna kicsit később, mert az bizony egyike lett a kedvenc búzasörös élményeimnek. Le a kalapjaimmal!
Örülök, hogy „eljött Hatvan” és bemutatkozott. Szeretem ha hallatják hangjukat és megmutatják arcu(latu)kat a kevésbé rivaldafényben élő kisebb városok. Az én érdeklődésemet sikerült felkelteni. Elhoztam és fellapoztam a kiadványukat.
Sok minden van ott, vadaspark, kastély, modern városközpont, stb. és további fejlesztések. Egy vagány, mutatós kisváros képet adja. Én is ellátogatok valamikor, de ha megelőznétek, írjátok fel nekem a tuti kocsmatippeket!
Hatvan honlapja: http://hatvan.hu/
A Hatvany Serfőzde Facebook oldala: https://www.facebook.com/HatvanySerfozde
Ha extra tartalmat is olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
Hasonló téma: