Hogy találkozhatsz a Budapest éjszakában a város legidősebb ifjúsági kórusával? Hogy hallhatsz angol énekest egyetlen magyar szóra, a petrezselyemre épített angol dalt énekelni a sarokból, csak úgy véletlenül? Hogy tudod meg a plafonról lelógó vibrátor döbbenetes városi legendáját? Hogy kerülsz hajnali kettőkör egy szinte üres hat sávos útnak az utcán zongorázó és éneklő orosz turistacsoportba? Menj kocsmáról kocsmára, tartsd szinten magadat! A szemedet és a füledet pedig tartsd nyitva, és bármikor nyisd ki a szád is, ha a kíváncsiság szóra bírna! Én ha ezt teszem, utána elmesélem itt azt, ami arra érdemes vagy csak érdekes.
Kezdetnek ezt az összefoglaló nevet, hogy KOCSMA szeretném megtisztítani minden máig élő, de már egyre kevésbé élő negatív zöngéjétől és szándékosan ezt fogom használni gyűjtőnévként ebben a blogban. A fogalomkörébe itt bele fog férni egy ilyesmi, egészen elegáns étterem bárja,
a játék mellé iszogatós billiárdterem,
az egyetemista alapozó,
a szinte zártkörű (de mégse) művészklub,
bármilyen nemzetiségi stílusnak tisztelgő pub,
vagy a csendes utcák falusi ittas-ellátót idéző közösségi kricsmijei is.
A lényeg, hogy legyen sajátos hangulata és legyen ott élet! Nem fogok beszámolni külön egy helyről sem, ahol csak egyedül malmozik a pultos az okostelefonján, lehet akármennyire jó a beltere.
KÉT FŐ ROVATTAL INDULTAM 2016-ban
- A Kocsmakalandor, ami magát a túrát, a felfedezést, a kocsmakörnyékeket írja le, említve a megtett vagy ajánlott útvonalat.
- A Kocsmakémia, ami pedig az általam kiemelkedőként megélt kocsmákat mutatja be a személyes nagyítóm alatt.
2020. 03. 23. frissítés: ezek a rovatok még most is elérhetőek a régi írásokkal, de a múló idő során egyre inkább tolódott el a súlypont városok kocsmaéletének bemutatása felé. Az oldal 2020-ban induló új verziója, a „Kocsmaturista 2.0″ már főleg és kiemelten erről szól. A Kocsmakalandor rovatot ezzel leállítottam. Helyét átveszik a városi bemutató oldalak, amelyeket alkalmanként frissítek. A Kocsmakémia rovatba továbbra is kerülnek új írások, de vélhetően sokkal ritkábban.
AZ ÉN Kocsmakémia SZEMSZÖGEM AZ, hogy ha idegenként csak egy órám lenne kocsmázni az adott városban, városrészben akkor utólag úgy érezzem, hogy jó döntést hoztam a választott helyszínen töltött percekkel. Legyen az a kocsma valamiért, valami jóért megjegyzhető!
Gondos előkészítés után indulok. Több, mint 410 helyszínt jártam be tudatosan, mielőtt elindítottam a blogot, ami 4 országot és 17 települést foglal magába. Több, mint 180 oldalnyi online jegyzetet és tervet írtam, és plusz 2 és fél füzetet írtam tele, számtalan vendéggel és pultossal beszélgettem. Ennek ellenére ez még nekem is csak a felfedezés eleje, az élmények és a feldolgozásuk közben folyamatosan alakul, gazdagodik, kiterjed, rétegződik az összkép.
Nagyon fontos, hogy nem az alkoholról, hanem valóban a kocsmákról szól ez a gyűjtemény. A leggyengébb italt, a hosszúlépés fröccsöt (1 dl bor, 2 dl szóda) választottam a túrámhoz alapméregként. Kivétel csak a helyi specialitás legkisebb adagja lehet, mint pl. A budapesti El látó barokban a pinky shot cocktail vagy a helyi – különleges – sörök.
Szintén fontos, hogy elsősorban nem adatbázist írok, nem az itallapot akarom táblázatba másolni. Én atmoszférákat, kocsmaélményt kívánok közvetíteni.