Fonyód a déli Balaton-part egyik legnagyobb és legvárosiasabb megjelenésű települése. A dús szépségű vízpartján és képeslap-jelképein túl a hatvanas évekből örökölt, azóta korszerűsített Balaton áruházzal, hetvenes évekből örökölt barna tetős, helyenként indiánsátor utánérzésbe nyúló városi bódésorral és a vasúti sínek és a tó közé épült terebélyes nyári strandgasztró-birodalommal és dimbes-dombos településképpel vár. Ráadásul több rejtett szegletben bújnak meg apró fonyódi kocsmák. Mindkét szélső évszakban ismerkedtem a kisvárossal és a népitatási potenciáljával. Akadt is néhány kedvemre való felfedezésem.
A vasútállomás mögött rögtön kezdődő központban viszonylag gyakran lefülelhető néhány hagyományosabbnak tűnő kiskocsma, megfigyeléseim szerint főleg öreg urakkal a teraszaikon. Sok fonyódi kocsmát nem volt alkalmam meglátogatni. Kocsmaturistaként összesen kétszer fél napot töltöttem ott.
Fonyódi kocsmázás télen
Az első fonyódi kocsmába februárban a helybéli telekocsi sofőröm ajánlásra érkeztem. Ez volt a Menthol Bár, már lecsendesedettebb lakózónában, de csak pár percre a központtól, egy vonzó kis hütteszerű épületnyúlványban, nagy terasszal.
(594. állomás, 1. fonyódi állomás)
Biztosan többen tiltakoznak is, hogy én kocsmának hívom, de inkább csak annak IS. Ez egy kellemes hibrid, ami kávézó, bisztró és kocsma felhasználási lehetőséget kiegyenlítetten kínál. Tartottam tőle, hogy esetleg túl elegáns lesz, de nem: optimális keveréke volt a réginek és az újnak, és otthonosan hatott a sok faanyagtól, a cserépkályhától, a cserekönyves polctól.
Érkezésemkor vidámság honolt a harmonikus küllemű szalonban: szemrevaló harmincas nők készültek a hétvégére, a szalagavatójukra tankoltak fröccsöt fiatal srácok, a pultnál pedig festékpöttyös kékgallérosok kávéztak. Mindenki megfért együtt. A főnökasszony is jópofának tűnt: hangos, jókedélyű, jelenléte betöltötte a teret, de nem zavaróan, inkább biztonságot árasztóan, mint a hajón egy jó kapitány. A pultban többek között egy közvetlen közép-veterán pultos operált, láthatóan nagy cimboraságban a visszatérő vendégekkel.
A teraszon randizó pár turbékolt. Én benn egy Varga fröccsel lazítottam, a jelenlévő vendégek hangosan el is irigyelték a háztól a – mondván – szép boros poharamat. A bisztróvonalat egy tojáskrémes grillszendviccsel teszteltem. Határozott mosollyal végeztem vele. Extra pont volt, hogy kornspitzre kenték, de az igazán bomba meglepetés a zöldhagyma köret volt. Milyen egyszerű kreatív ritkaság!
Volt amúgy tonhalas is és még többféle, és a házi pizza is ígéretesen festett. Az már főleg messzire tekint a kocsmaszemszögből, hogy a süteményes hűtőjük dimenziókaput nyit Olaszországba. Ha édesszájú lennék, ott elveszek örökre! Igényes, de közvetlen, nem egy tipikus balatoni idegenforgalomra vadászó egység volt a Menthol Bar, mégis a város futó vándorai számára is nyitott, befogadó pontként mutatkozott be nekem. Príma első benyomásai okán és mivel zabáltam az élet ottani tempóját, szívesen maradtam is volna, de mennem kellett megnézni a jeges Balatont. Ezért jöttem akkor, csak ugye nem hagyhattam hátra a Kocsmaturista fókuszomat sem.
Én már a fő jégturizmus-hullám lefutása után érkeztem februárban, így érdekes volt látnom a lecsendesedett, téli Fonyódot:
Fonyódi kocsmázás nyáron
A nyaralószezon csúcsán, augusztusban tértem vissza, Katona Csaba (sör)történész és barátai meghívására. Fonyód igazi mindentudójával, Varga Istvánnal, műkedvelő helytörténésszel és könyvtárossal tartottak egy rituálés napot, helyi kisebb-nagyobb nevezetességek bejárásával. Az üdülőnegyed feletti Fácános palánkvár és várárok történelmi emlékhelyénél csatlakoztam. Sajnos az ebédre tervbe vett Présház Éttermet még zárva találtuk, ezért a strandvilágban kerestünk magunknak betevőt.
Általában nem vagyok nagy híve a strandkörnyéki étkezdesoroknak, de egy meglepően jó falatozót, a Pocika Vendéglőt sikerült találni. Nem mellékesen azért tetszett, mert komoly kocsmarészlege volt. Egy ilyen bár az adott körülmények között egészen ritkaság:
(841 állomás, 3. fonyódi állomás)
Kiderült, nem is véletlen jöttek ide a srácok, tudatosan egy jó ebédhez szóló Bernardra lőttek, de amúgy is domború volt az italkínálat. A választékos sör terén túl például olasz frontról az Aperol Spritz alatt az idehaza ritkábban plakátolt Hugo is büszkén virított. A halam is ízlett, sőt én a Facebook posztban rögtön betámadott mirelit zöldségektől sem sírom el magamat, ráadásul árultak velős pirítóst is. Kerek volt az élmény.
A Pocika bár 2006 óta működik, fiatalos arculattal. Pedig úgy hallottam, hogy a mögötte álló úr már a nyolcvanas években is megfordult a fonyódi vendéglátásban. Laza volt a kiszolgálás is, úgy adtak fájdalomcsillapítót, hogy „mindent a vendégért.” Amikor a végén közöltem, hogy jól laktam, csak ennyit mondtak: a név kötelez. Szívesen ajánlom sörözésre, fröccsözésre, Hugozásra strandra menet, strandról jövet.
Még egyet szomszédoltunk is a soron, a Csali Vendéglőben, de itt szigorúan a folyadékbevitelre koncentráltunk:
Bakter Itató, a kocsmai vasutas múzeum – „Hat év gyűjteménye egyetlen kalapáccsal kezdődött…”
Volt egy fő apropója is második jöttömnek: A Bakter Itató. Ez csúnyává lett szóval szólva a fonyódi resti, a vasútállomás kocsmája.
A csapatból Csóti Csaba ajánlotta leginkább a figyelmembe. Nem egy szokásos lepusztult restiről van szó, hanem egy hangulatos és terebélyes, magánkéz által összehordott, nem hivatalos vasúttörténeti múzeum ez, amit fogyasztás áron megnézhetsz, sőt elücsöröghetsz benne.
Tekinthetjük akár tematikus vonatos lomkocsmának is: Rengeteg menetrend, útvonal, reklám, fotó. Vasutas ruhák lógnak vállfán, a származási év szerint becímkézve, de úgy mintha csak egy régi butikban várakoznának vásárlóra.
Kis mennyiségben egyéb minikollekciókra is büszkék lehetnek, például a 90-es évek végének, 2000-es évek elejének mobiltelefonjainak tornasorára. Laci és Ildikó hat éve üzemeltetik a Bakter Itatót. Tovább növeli a profil hitelességét, hogy Laci maga is bakterként dolgozott a látogatásom idején. Már félig munkaruhában szedte össze műszak előtt a sörös poharakat a teraszról.
A gyűjtemény egyetlen kalapáccsal kezdődött és őrületesen kinőtte magát. Szerencsére a kocsmaértéke nem áll meg a kiállításnál, egyéb részletekkel is jutalmaz. Teljes a zenegép, billiárd, csócsó, darts család. Nagy volt a kocsmakaja kínálat is: melegszendvics, sült kolbász, debreceni, házi pizza, mindennek tetejében extra szolgáltatások, mint csomagmegőrzés és otthagyott telefonok töltési lehetőség. Ráadásul a légkör, a pörgés, a röpködő poénok, a jövő-menő, tanyázó vendégek sokfélesége is olyan marasztaló, hogy számomra a Bakter Itató eddig „Magyarország aranyérmes vasúti restije”
Egy bakancslistás tételre maradt még időm: az Abbáziára, ami horvátországi Opatija nemzetközi (és amúgy magyar) nevét viseli, másrészt apátságot jelent olaszul. Mivel Opatijából eredeztethető a Kocsmaturista ötlete (sztori ITT), kiemelten kíváncsi voltam, hogy ők hogy keresztelkedtek. Befutottunk hát még egy kör italra a végén a maradék csapattal.
Meghitt tér, egy elegánsabb, pamlagos, tapétás kávéház, de akár curkászda légkörét megalapozó pár négyzetméteren, de fellazítva mindez egy abszolút kocsmakompatibilis elrendezéssel, kényelemmel és kínálattal.
Megkérdeztem a srácot a pultban az elnevezésről. A szülei alapították, akik egyszer szintén Opatijában nyaraltak egy jót. Ennek hatására keresztelték az egységet. Engem pont egy kellemes horvát kocsmára emlékeztetett az Opatijával szomszédos Rijekából.
Itt fejeztem be az idei fonyódi kocsma-feltérképezést, de két fronton is elő van készítve a 2018-as folytatás. Adja az ég!
A tippjeiteket, mint mindig, most is köszönettel fogadom a meglátogatandó további fonyódi kocsmákról, egyéb városi jóságokról, illetve arról, hogy melyik magyar vagy külföldi város kocsmaéletét javasoljátok még felfedezni, vagy hogy ti melyikre lennétek kíváncsiak.
Javaslataitokat köszönettel várom a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra vagy a Kocsmaturista Facebook oldalán keresztül, amit IDE KATTINTVA tudtok kedvelni/követni és ott extra tartalmat találni kocsmai és városi felfedezésekről.
Térképen a meglátogatott fonyódi helyszínek:
Egyéb balatoni témák a Kocsmaturistán:
A Balatonon semmi nem múlik – Balatonfüred nem hat lépcsős kocsmái
Köszönöm Katona Csabának a meghívást a nyári Fonyódra, és Csóti Csabának a Bakter Itató erőteljes ajánlását.
Köszönjük az elismerő szavakat,nagyon jól esett ez a pozitív értékelés.
Továbbra is arra törekszünk,hogy vendégeink jól érezzék magukat és tőlünk ne távozzanak se éhesen,se szomjasan.