Jössz kocsmába? Épp kocsmában vagyok. Szeretek kocsmába járni – büszkén szeretném mondani mindezeket. Olyan büszkén a nagyvilágnak, mint amilyen természetesen a haveromnak. Vagy egyszerűen csak kocsmaként akarom megdicsérni egy kocsmatulajdonosnak a kocsmáját, mert hiszem, hogy a kocsma szóval dicsérni lehet.
Hiszem, hogy mindent lehet, szabad, ami természetes, magától adódó. Sőt egyenesen kell is: kell engedni élni, éltetni kell! A kocsma szó természetes és magától adódó, mert így hívjuk azokat a helyeket egymás között, ahova együtt inni és lenni járunk, ha csak nem köntörfalazunk. Az eredeti és a 2016-ban még mindig érvényes magyar neve a bárnak, pub-nak vagy akármilyen feljebb pozicionálni próbáló egyéb jövevény-szinonimának és kreált pótlékszónak az, hogy kocsma! Lehet helyezkedni, kihátrálni, megtagadni, eufemizálni, derogálódni, de mindig lesz olyan, aki – még ha nem is szemedbe – de kocsmának fogja hívni az alkoholmérő vendéglátóhelyedet. Én pedig annak is akarom hívni, de a szemedbe is, és nyilvánosan is, és mikor annak hívom csak dicsérni fogom, mert én konkrét kocsmát ezen az oldalon szidni ugyan nem fogok, se kocsmaként, se pub-ként, se bárként, de koccintóként és poharazóként sem.
Közelebb engedte már újra a hétköznapi szókincs a nyelvi meghurcoltatás évtizedei után ezt a szót, itt az ideje minden szinten elfogadni és emelt fővel használni. Megdolgozott a magyar nép azért, hogy lejárassa évtizedekig extrém színvonaleséssel az italmérőket, és ezek korábban sokkal vállalhatóbb összefoglaló nevét is. Most viszont újra olyan mozgások vannak a vendéglátó éterben, amiktől ismét van mire büszkének lennünk, amikkel kiváltjuk a turistáink elismerését. Fantázia és kreativitás van a mai kocsmáinkban,
és nem kell őket másképp hívni, mint a történelmünknek. Nincs szükségünk angol és amerikai eredetű szavakra, vagy félremutató átemelt szójátékokra, mint a presszó (amúgy szeretem), főleg nem kell kávézónak álcázni valamit, ahol 10% alatti a kávéfogyasztás az összes italéból. Nem csak borozó többé, ahol egy sörrel teli hűtőn át vezet az utad a pulthoz és a bárszéken ülve kiszúrják a szemedet az oldalról belógó pálinkás üvegek. Régen volt értelme ennek a névnek, amikor a borozóban csak borokat lehetett kapni, és most is van helyszín, aminek megszavazom, hogy kiérdemelte, hogy borozó legyen/maradjon, de nem a kocsmasága felett, hanem azon belül. A sörözőre is egyre több új-hullámos jó példa akad, de mindkettő részhalmaz.
Nem folytatok elvakult keresztes hadjáratot, hogy a direkt angol pub stílusú hely vagy az amerikai stílusú bár kocsmacégért kapjon és nem töröm bele a nyelvemet a koktélkocsma szóba, mert annak sincs hagyománya. Ismerem és tisztelem ezen szavak eredetét, de nem jobban, mint a kocsmáét. Ezek eredete egyszerűen nem a miénk. Úgy kezelem, mint azt, hogy Magyarországon nem restaurant-ba megyek, hanem étterembe, mert van rá szavunk. Ám ha pizzériába megyek, akkor fennakadás nélkül pizzériát mondok, mert arra nem volt szavunk és nem is kell másik, megteszi az import is.
A kocsma szó szláv gyökerű, de a jelen formájában már magyar elterjedésű. Évszázados múltja van, így szerepel az irodalmunkban, sok versünkben és prózánkban. Használata minden egyéb megnevezésen felül áll. Személyes küldetésnek fogom fel, hogy a kocsma szó újra vállalt legyen az üzemeltetői oldalról is. Addig meg példamutatóan kocsmának hívom a kocsmát, ahogy WC-nek a WC-t.