Zakopane, a Lengyel-Tátrában fergetegesen népszerű célpont a magyar téli turisták körében is. Egy évig kihúztam a róla szóló írást. Télvíz idején jártam ott, Krakkó után (CIKK), 2016 decemberében. Egy napos-egy éjszakás gyors vizit volt, de hirtelen magával tudott ragadni. A turistamegszállás ellenére átitatta a megőrzött a varázs. Három zakopanei kocsmára találtam alkalmat a helyszínen.
Zakopane – városi benyomások
Egy elfogultan inkább mediterrán vidékekre ácsingózó arcnak, mint én, jégpárás felüdülés egy ekkora klímaváltozás. Igazi Winter Wonderland (=téli csodaország) – gondoltam róla első blikkre. Széles, havas utak között hegyi viskó hangulatú nagy faházak sorakoznak, és lovas szánok húzzák a látogatókat. Minden utcasarkon állközépig sálba burkolózott, füstös leheletű árusok sütik vaslapon azt a jellegzetes oszcypek tátrai sós juhsajtot és áfonyadzsemmel adják akár ki, utcakajának.
Persze sok apróság csorbítja ezt a romantikát. Például amikor egy rövidke utcán hatszor hallottam magam mellett magyar beszédet. (Mindenki másnak meg én lettem volna a hatodik, ha magamban beszélek vagy telefonálok). Ekkor állt össze a kép, hogy Zakopane lehet a téli horvát tengerpartunk. Persze jó időben is látogatott. A képek szerint szintén bővérűen ingergazdag, amikor zöldellik. Miért is lenne valami oktalanul népszerű? Másrészt pont népszerűsége okán mára elég kereskedelmivé is lett. Kényszerűen megjelentek a kávézó- és gyorsétteremláncok, a kebabosok, a búcsúi árusok, posztszocialista miliőjű diszkótúlkapások, a globalizációs, fantáziátlan olcsó és gyors modern építészet. Mindez hátba bökhette, de teljesen el nem pusztíthatta a naiv hegyvidéki idillt. Újrahangsúlyozom, hogy azoknak, akik számára ennek újszerűsége van, annak könnyen varázsa is. A visszatérők és a zsánerkedvelők meg tudják, hogy mire számítsanak.
Zakopane kocsmai arca
A főbb kisvárosi utak és mellékvágányaik mentén több kisebb-nagyobb kocsmát lehetett találni. Némelyekről itt is érződött a célkeresztbe vett turistán tartott éles tekintet. Mások ezzel együtt is egész hangulatossá álltak össze.
Megkérdezett lakosok szerint nagyjából hat olyan kocsma van a városban, ami a helyiek számára is érdekes, de pontos listát nem kaptam róluk. A helyi különleges italkínálathoz a góral spirituszos tea és a gyakran nagy kancsóban felszolgált forralt sört tudom sorolni. A teával érdemes vigyázni, könnyen lehet tőle csúnyulni (saját tapasztalat is). Sörökből a leggyakrabban lefülelt lengyel márkák a Tyskie és az Okocim voltak, amik ma már nemzetközi nagyüzemek forgalmazásában állnak.
Zakopane eddig meglátogatott kocsmái
1 . – Karczma Po Zbóju – Kocsma, mint étterem
(533. állomás, 1. zakopanei állomás)
Mi egy karczma besorolásúban egységben töltöttünk sok és kellemes időt megérkezésünk éjjelén. A neve nagyjából annyit jelent, hogy kocsma a gabona után.
Jól sejthető, a karczma a kocsma szóval azonos szláv eredetnek egy másik etimológiai mutációja. A lengyelben azonban a karczma nem esett át soha a szitokszóvá süllyedés folyamatán. Az inkább magyaros sajátosság. Itt ehelyett vendéglői fogalomkörbe is felkapaszkodott és fennmaradt. A Karczma Po Zbóju például komplett étterem volt, hatalmas, de rusztikus és nagyon laza, hangosan koccintós légkörű. Sokkal idősebbnek kinéző, de valójában akkor volt 3-4 éves.
Tömeges turisztikai vendéglátásra alkalmas és igénybe is vett hely sok vendéggel: a korsóikkal csörömpölős, párfős bohém fiatal bagázsoktól a Reszkessetek betörőkösen nagy családi rokonságig sokan töltötték fel a teret. Az ipari gasztronómia ellenére is kontúrosan jó hangulat ült benne, és minden étel-ital jól esett nekünk. Sok minden más is szólt mellette:
- Nagyon szép! Minden sarokban találni legelőt a szemnek: érdekes tárgyak, ízléses konstellációk, még a plafonról lelógó bölcső és egy vendégtér közepén elhelyezett egyszemélyes ágy is akadt. Harmonikus szín és anyagvilág jellemezte.
- Az előbbi harmonikus összképet csak feldobta a felszolgálók népies öltözete. Elég sokan voltak a sok vendéghez, minden dinamikusan történt, folyamatosan éreztük, hogy valaki törődik velünk, mégis vidámak és barátkozósak voltak.
- Volt egy külön emeleti bárpultja, ami kinézett a karácsonyi reklám hangulatú főutcára, ahol a felső kirakatban lehetett inni, és ahol a végén utolsó vendégek egyikeként kaptunk ajándékba egy kör felest.
- Mindegyik feljebb sorolt lengyel italtételt megkaptuk, és még egy hármas mini Grimbergen kiszereléssel is támadtak. A lengyel fogások, többek között a pirogi a tányéron is mind nyerően szerepeltek.
A Karcma Po Zbóju újoncként és még a kiskocsmák híveként is különleges és jó emlék és Prága hasonló méretű üzemeihez képest jobban szíven ütött. A jártasabb Lengyel-Tátra látogatók pedig döntsék el, hogy a lelkes szavaim mennyire ültethetők futószalagra a tágabb környék több hasonló intézményének ismeretében.
2. Meta – Helyiek és turisták csapatépítője
Másnap mielőtt felmentünk a hegyről nézni lefelé, nagyon át akartam élni egy igazi jó kis kocsmát, olyan minél helyibbet. Be is vonzottam magamnak a Metát.
Egészen rejtve maradnak a helybéli arcok Zakopaneban ilyenkor, de akit csak lehetett, itt kutattam fel, és akkor a még mainál is kevesebb lengyel tudásomat összeerőltetve jókedélyűen el is gagyogtam velük, kisegítve a kocsma öregjei által szintén szűkösen ismert angollal és némettel.
Jöttek csak kávézni, hétvégi bevásárlás utáni italozni, a mindennapokról csevegni a pultossal és örömmel meséltek nekem is. De más turisták is ellazultak itt. Akik az ilyen krimóra fogékonyak, valahogy automatikusan alkalmazkodnak a helylélekhez. A magyarosabb értelemben is kocsma volt, éttermi konyha nélkül, de azért gusztusos könnyű falatokkal és kellemes színvonalon. Egyéb magyaros vonásának mondható a sok szódásüveg a polcokon és képeken. Amúgy csinos darab volt, sakktábla csempével, sötét fával, 1981-es környékbeli fekete-fehér fotókkal és szemrevaló retro lámpabúrákkal.
A Meta célt jelent. Az épület 20 éves volt, a kocsma 2016 decembere szerint 7 éve működött, de a szavak legjobb értelmében, idősebbnek nézett ki, hitelesen régi-módinak. Nyüzsgött a jövés-menéstől, de egyszerre sosem volt zsúfolt. Átmeneti hajléka mindenféle népnek.
3. Bar Gazda – Rosszkor jó helyen?
Az utolsó vállalásom az volt, hogy míg a többiek hosszan vacsoráznak egy étteremben, addig én felkutatok még egy kocsmaformább egységet helyi ajánlás alapján. Ehhez már letértem a főcsapás irányról. Valahol a városból kifelé tartó út mentén, de még szolid távolságban találtam rá a Bar Gazdara.
Alternatíva hiányban, szinte szabályaim ellenére tértem be, mert alig voltak. Sokáig egyedül ültem ott. Aztán beült két polgárőr beszélgetni a személyzettel, de ők csak teáztak. A Gazda amúgy a helyszíni magyarázat szerint nem gazdát, hanem régiesen fogadót jelent.
Nem sokat vettem le az itteni életből. Magyarországon is máig meg-megtalálható kisvendéglő stílusa volt, a Facebookon lengyel étterem kategóriában szerepel, de barátságos kocsmai vonásokkal is bír. A régióra jellemző népviselet és mezőgazdasági szerszámok voltak a falon. Egyszerű, barátságos, hüttés hangulatú, szimpatikus.
Első körömben három zakopanei kocsmáig jutottam. Ha visszatérek, azt direkt zöldben szeretném tenni. Addig is szívesen fogadom az olvasói ajánlásokat melyik hátramaradt kocsmákba térjek be akkor. A MONYO Brewing Co. kőbányai sörfőzde Pein Ádámja például mesélt arról a pultnál hintázós régi kedvencéről, ami a MONYO kocsma „bárszékjeit” is ihlette.
Végül pedig egy-két snitt annak emlékére, hogy mivel telt az a napszak, amikor nem kocsmáztam. Tipikus turista: felvonták, aztán pózol. Szinte kiált a paradicsomért, tojásért, majomsz@rért, de egy amúgy egy nem síelős, nem hegymászós figurának ez a készen kapott keretélmény szinte bosszantóan felemelő és emlékezetes tud lenni:
Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista
A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista
Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!
Korábbi lengyel írás a Kocsmaturistán: