Alex januárban Bolognából Budapestre jött. Mi olasz otthonából ismerjük egymást. Ott már kocsmatúráztunk együtt. Ekkor viszont eljött az idő, hogy azt is megnézzük, hogy ő hogy látja Budapest kocsmaéletét. Még számomra is dicséretes számú kocsmát látogatott pár nap alatt. 10 állomáson én is vele voltam. Talán jó hír, hogy nem csak a szokásos nyomvonalon jártunk, hanem például Kőbányán is, és egészen érdekes kocsmajelenetekbe is csöppentünk. Összegyűjtöttem a benyomásait és a véleményeit.
Alex 38 éves, műszakai rajzoló, aki odahaza is szívesen keresi a jó söröket és a hangulatos kocsmákat. Eredetileg Pugliából származik, de évek óta Bolognában él. Magyar vonatkozású (Caffé Rubik) kocsmában is jártunk Bolognában, ahol épp szardíniai söröket kóstoltunk, és egy templom külső falára vetítettek a Youtube-ról fekete-fehér klipválogatást. A budapesti kocsmák még ezek után is meg tudták lepni, méghozzá kellemesen!
Amikor hozzám csatlakozott már egészen tapasztalt volt, közös barátunk és nyelvtanárunk, Gina már elvitte a nappali Szimpla kertbe, a Csendesbe, az El Látó Kertbe, a Fogasba és a Wichmannba. A Szimpla kertbe elmondása szerint többször is visszatért a gondolata, mert olyan karakteresnek és komplexnek találta. Több romkocsmát is megnézett, de semelyik másikat nem ítélte ennyire sokfélének és színesnek. Ezek ellenére mégsem ezt választotta végül kedvencének. Lejjebb kiderült, hogy mit választott helyette és miért.
Amikor mi találkoztunk, én épp egy új helyen tanyáztam, és oda csapódtak hozzám.
1. Wine&U – &Noi
A Wine&U a történet idején pár hónapos volt a VII. kerületi bulinegyedben, a Gozsdu udvar közvetlen szomszédságában. Az egészen ritka modern borbárok egyike, amit két barátnő nyitott közösen, és felkutatták egyik kedvenc felszolgálójukat a múltból a csapatba. További kincsértéke, hogy bár minőségi, nagy választékú és szakmailag is felkészült, mégis közvetlen és barátságos. Alex is kiemelte, hogy micsoda szakértő volt Ákos a ház részéről, a helyet pedig csinosként jellemezte. Kell is az ilyen erősítés a mai borvilágnak!
2. Szimpla kert – Egy „kötelező”, amit valóban hiba kihagyni.
Mivel Alex előzőleg nappal járt a Szimplában, ezért éjjel is elmentünk megnézni. Nem csalódott. Szerencsére már alaposan látta a részleteket nappali fényben, így ekkor elég volt azt átélnie, hogy is múlat itt a komplett glóbusz egy csütörtök éjjelen.
3. Liquid Rock – A rocker szív örökké dobog
Következőnek Gina egyik bakancslistás budapesti kocsmájába, a Liquid Rock rockkocsmára pályáztunk. A Liquid Rock egy bulinegyed széli nagy, jó térrendezésű, két szintes szelíd, polgári romkocsma a „belvárosi autópálya” mentén. Annyira színes és igényes, hogy biztos létezik az a rocker hitvallás, ami ezt már hamisnak is kiállaná ki, cserébe befogadóbb és befogadhatóbb külsősök szempontjából. Alexnek itt a zene tetszett, a különösen nagy sörválaszték a hűtőkben és az, hogy van kép Frank Zappáról.
4. Macskafogó Terasz – Ahol lusta lehetsz, mint Dick
A Macskafogó (Cocktail) Terasz a legeldugottabb budapesti kocsmák egyike, és ezt olvasva senki nem gondolná, hogy gyakorlatilag a Váci utca közvetlen szomszédságában található, csak benn bújik egy hotel belső udvarán. Végletekig elvarázsolt hely, kontrasztos kiszakadás a kereskedelmi-turista környezetből. Alex egyik kedvence lett, Ginával párhuzamban nagy hatással lett rá. Együtt rakták össze a véleményt. Azt mondták róla, hogy nagyon szürreális, filmet lehetne itt forgatni és nem lehet tudni hogy melyik tárgy honnét származik és mi célt szolgál. Úgy vélték, hogy itt egy egész életet élnek a kocsmárosok és a bejövő arcok rendeltetését sem könnyű beazonosítani, hogy épp barátok-e, vendégek-e vagy a személyzet tagjai. Szerintük adja magát, hogy a egész élettörténeteket képzeljenek az itt látott jelenetek és szereplőik mögé. Itt mindenki és minden mozzanat érdekes volt számukra, de a kocsmaszolgáltatások szemszögéből is feltűnt nekik a nagy italválaszték és különlegességek, főleg a ritka whiskey-k tárlata.
5. Villányi Borozó, Gerlóczy utca – Punk non è morto
A Wichmannon már valamennyire megedzett Alex rutinos magabiztonsággal lendült át a Villányi Borozó küszöbén. Egy más világba csöppentünk azokhoz képest, ahol eddig jártunk, hiszen ez egy sokkal zabolátlanabb, saját törvényei szerint létező és építkező hely, ahol a karaketsokféleség és a karakterszélsőségesség még egy csak beleskelődőnek is intenzív élmény. A nyakkendős, jól fésült német bölcsész egymás mellett iszik a színes hajú ötvenes, fültágítós punk-kal, miközben egy hetven körüli nőnek aktívan udvarolnak a bárasztalnál, de hiába, ő fekete-fehér fényképet őriz magánál régi szerelméről. Alex alternatívnak nevezte a helyet, egy olyan szociális központnak, ahol mindenki, aki más és lázadó itt van. Gina szerint ez hasonlít legjobban az alternatív bolognai kocsmákra.
6. KáOsZ Drink Station – Merítőkanállal a magyaros falatokban
Dolgunk volt a Kocsmaturista valaha legtöbbet látogatott (nem csak) budapesti kocsmájában, a KáOsZban is. Egy bennfentes szülinapi zsúrra mentünk, ami ott rendszeres. Alex szívesen jött velünk, mert direkt kíváncsi volt valódi törzsvendég kocsmákra. Hamar nyugtázta, hogy nagyon jó a névválasztás, hiszen a KáOsZ valóban maga a káosz volt számára.
A szemében egy nagyon erőteljes hely, amiről nem tudod levenni a tekintetedet. A stílusok vegyüléseként jellemezte a megjelenését. Megragadó volt számára az is, ahogy az emberek lenn a pult körül is káoszt csináltak. Szerencsénkre az ünnepelt kajaosztást végzett a maga által hozott üstből, így Alexnek is jutott magyaros kocsmai lakoma. Ízlett neki a marhapörkölt nokedlivel, de az almapaprika maradt a legintenzívebb és legemlékezetesebb eleme a tálnak.
ALTERNATÍVA A BUDAPESTI BELVÁROSHOZ: IRÁNY KŐBÁNYA!!!
7. A Főzdepark és a Horizont Sörfőzde látogatása
Nagyon örültem Alex bakancslistáján az egyik tételnek. Egyszer látott képet a kőbányai Főzdeparkról, és mivel az épület nagyon tetszett neki el akart menni megnézni. Az egykori Globus gyár területe ma többek között négy sörfőzde és gerillafőzőik, egyúttal az őket tömörítő Kraft Egyesület otthona.
Alex híve a mutatós épületeknek és direkt vonzza a műemlék színvonalú gyári miliő és a külvárosok. Ehhez már csak hab volt a sörön, hogy a magyar kisüzemi sörgyártók itt állítják a hazai termelés javának egy részét.
A „Főzdepark” élőben sem okozott neki csalódást, elmászkált, ameddig csak szabadott, és videóklipbe illő helyszínként jellemezte. Én meg direkt örültem, hogy valaki a város szinte titkos kincséért ennyire rajong és hogy nekem is volt újabb ürügyem oda menni szintén hívőként. A négy sörfőzde (Hoptop, Horizont, Mad Scientist, MONYO) közül mindenkit megkérdeztem, hogy egy fél nappal azelőtt, hogy tudna-e minket spontán fogadni és mindegyik csapat nyitott és készséges volt, de aznap – szombat lévén – csak Horizonték voltak benn, így csak nálunk jártunk.
Dudok Ádám pont egy csoportot várt, de előtte gyorsan körbe vezetett bennünket, mesélt, és kóstolhattunk sört tankról. Alex szerint fantasztikus volt maga a sörfőzde, és Ádám személye is. Nagyon szerette a Gentle Bastardot, ajándékot is vitt belőle és szinte csodálkozott, hogy ezt nem árulják Olaszországban.
8. Hangulat Borozó – Kocsmai táblamúzeum
Ha már a X. kerületben jártunk, Alex az enyémhez hasonló gondolkodással kíváncsi volt kőbányai kocsmákra is. Szerencsére olyan helyekre találtunk be ajánlásra (köszönjük Ágotai Krisztina), amik nekem is újak voltak, és rám is intenzíven hatottak. Az újdonságuk miatt erről a kettőről hosszabban fogok mesélni.
A Kada utcai Hangulat Borozó egy látványosság. Gyakorlatilag egy közéleti táblamúzeum, egy kocsmában. Sok más helyen is lehet jópofa retrótáblákat és plakátokat látni, egyet-egyet, de hogy szinte csak ezekből (+fekete-fehér képekből) álljon nagy falfelületen sűrűn rakva egy kocsma teljes díszlete, az már egy más dimenzió. A tulajdonos 25 éve gyűjti a táblákat, és ide a kocsmába gyűjti őket. Gyűjteményének minden vendég kedvezményezettje, hiszen ők is élvezhetik. Mára komikussá lett, egész döbbenetes, szinte életszerűtlen táblákat is olvashatunk.
Alex rögtön kiszúrta a hazait is, ugyanis megtalálhatóak a falon csokorba szedve régi olasz prostik hirdetései is, fekete-fehérben, az 1920-30-as évekből komplett, tételezett szolgáltatáslistával. A Hangulat Borozóba busásan megéri kizarándokolni, és külön jó, hogy nem minden ilyen különlegességértékű kocsma csak a belvárosban van. Szerencsére egyre többen mennek is kérte, ahogy terjed a híre. De az alap még mindig egy környékbeli törzsvendégkocsma, ahol otthonosan mozognak egymás között a vendégek. Nálam is a legjobbak közé került, de Alexnek egyenesen ez lett a legkedvesebb kocsmája. A táblák is nagyon tetszettek neki, mert megvolt benne a belvárosi kocsmák különlegessége, de mégsem volt turistás, semennyire sem. Azt mondta, hogy igazi emberek igazi életébe lehetett betekinteni itt és a nevezetességeken túl ez az, ami legjobban érdekli, ha más országban jár. Mondtam én, hogy hasonlít a gondolkodásunk. Itt még a pultos hölgynek is külön gratulált a helyhez. Megtanulta hozzá a magyar formulát. Azzal zárta a gondolatát, hogy mindig ilyen helyekre akar jönni, ha utazik.
9. Árnyas Söröző – Olasz ének varrógép zenére
Itt volt a legintenzívebb élményünk mind közül. Eleve már a Hangulat vendégeiből álló kisebb alakulattal érkeztünk, akikkel fizetésnél és a teraszon ismerkedtünk meg. Alex hírére azonnali riadóval kocsmába rendeltek egy olasz kultúra és popzene rajongó környékbeli vendéget, Zsoltot is.
Az Árnyas Sörözőbe lépve egy komfortosan, uralkodva fel- és alájárkáló hófehér macska és egy kocsmai régi varrógépet nem a szokásos díszletként, hanem valóban varrásra használó hölgy képe fogadott bennünket. A ház asszonya, Edina épp farmernadrágból varrt huzatot további kocsmafotelekre. Ezt a jelenetet végtelen időben és térben sem tudtam volna megjósolni.
Alexnek is azonnal rákattant, főleg a régi fekete-fehér fali fotókon és ő is elszállt a helyben varró kocsmároshölgy közvetlenségéből, és attól, hogy a belső terem olyan élmény, mintha valakinek a nappalijában lennél.
Ez a nappali hamarosan megtelt olasz dalokkal, mert Zsolt és Alex hamarosan rázendítettek az olasz régi slágerek közös éneklésére. Zsolt, aki amúgy társalgási szinten nem is igazán beszél olaszul, egy csomó félig ismert dalnak a hátsó strófáit is meglepő hibátlansággal ismerte, Alex döbbenetére többször még nála is jobban. Alex semmiképp sem gondolta volna, hogy eljön Budapestre és egy külsőbb kerületi kocsmában a hazai számokat fogják vele énekelni.
A háziak, Edina és Tibor pedig olyan kedvesek voltak velünk, mintha már mi magunk is régóta törzsvendégek lettünk volna. Alex is nagyon belelkesült: – Itt valódi emberek voltak – mondta. Ezt többen gondolhatták így, mert ahogy a díszletek tekintetében a legcifrább részletekre bukkantunk, a közönség is több-bázisú volt: fiatal csócsózó társaságok, trécselő idősebb ívócimborák, párok egy esti italra, de akár egyedül beköszönő nők is. Nekem is áldás, hogy megismerhettem ekkor két ilyen új helyet, mint a Hangulat Borozó és az Árnyas Söröző. Egyszerűen színesebb és gazdagabb tőlük Kőbánya, ha rájuk gondolok.
Alex távozáskor kiemelte a kifigyelt kőbányai lokálpatriotizmust. Szerinte Kőbánya eleve olyan, mintha egy külön város lenne, de azt látja, hogy a lakói kötődnek hozzá és nem Budapestre, hanem Kőbányára büszkék. Vele is arra koccintottak: Itália – Kőbánya!
10. Filo Bar – Fonal a nemzetek között
Búcsúhelyet viszont újra a belvárosban kerestünk. Én kaptam a feladatot, hogy egy minden megadott kritérium szerinti egységet jelöljek ki magunknak. A Paulay Ede utca viszonylagos közelségében kellett egy kényelmes, beszélgetős hely, aminek van stílusa. Nem is volt olyan könnyű csak ezt a három paramétert sem találkoztatni, mint ahogy hangzik. A Filo Bar lett az. Alex mondta hogy spontán kívülről nem feltétlenül tetszett volna neki annyira, mint belülről a részletek felfedezések után. Bírta, hogy a kreatív fali dekorációt bicikli alkatrészekből, és az is ahogy a megvilágított fonalháló ki volt feszítve a mennyezetre. Ráadásul a Filo pont olaszul jelenti a fonalat.
Különbözőnek ítélte bármelyik eddigihez képest, de ettől még átjött neki és értékelte a sajátos stílusa. Leginkább az hasonlít számára az olasz modern kocsmavonalhoz.
An Italian Man in Budapest – Zárszó
Alex összefoglalóul úgy vélekedett, hogy Magyarországon nincsenek jellegtelen kocsmák. Én mondtam, hogy örülök, hogy ennyire szerette a felhozatalt, de azért olyanok is vannak és a mihez tartás végett, csak mutatóba elvittem egybe. Örült, hogy pontosan értettem, hogy mire gondol, hozzátéve, hogy Olaszországban azokból van sok, és pont ezekhez képest értékek azok, ahol jártunk. Szerinte a modern olasz kocsmák stílusban, látványban lemaradnak, mert Magyarországon sok kocsma egy külön látványosság, sőt több olyan, mint egy kiállítás. Én is egyet értek, hiszen folytatásos kocsmatúrám során, kb. 80 olasz kocsmát próbáltam, és a modern irány sajnos jellemzően rideg és unalmas. A régiek sokkal sajátosabbak, nemzeti karakterűek és otthonosabbak voltak. (Tisztelet az újak közül is a kivételnek). Ugyanakkor Alex szerint Olaszországban ezek a régi kocsmák jobban egy sablonra épülnek, míg Magyarországon azoknak is egyesével van önálló jellegük. Erre is láttam példát, de mi ugye cserébe ismerjük az egyszerű magyar kocsma-kaptafát is.
Alex további diagnózisa volt a magyar kocsmaéletéről, hogy a magyarok keveset esznek és többet isznak a kocsmában. Azt is összemérte, hogy itt szabadabb a kocsma légkör. Úgy érezte, ha csak bemész nézelődni, szerinte nálunk kevésbé néznek ki vagy furcsállják a viselkedésedet, sürgetik a fogyasztásodat. Ha tovább ülsz az üres poharad felett, sem lesik árgus szemmel, hogy mikor mész már rendelni a következőt. Ilyen tapasztalatom szerencsére nekem nem volt az ő országában, pedig sok olasz barban nyitottam nézelődéssel.
Folytatásnak megbeszéltük, hogy egyszer majd egy kisebb városban is kocsmatúrára viszem Alexet, külön kíváncsian az ottani tapasztalataira és véleményére. Ráadásul még Budát is érintetlenül hagytuk együtt.