(érintett kocsma: Pastis – 345. állomás, 3. bolognai állomás)
Boldog rabja maradtam a bolognai Via Belvedere-nek, a Fun Cool Oh után is, és elindultam a – lépcsőjén és szemben az utcán látványos életet koncentráló – vásárcsarnok felé.
A neve Mercato delle Erbe, ami annyit tesz, hogy a gyógynövények piaca. Itt egy nappali kép róla:
Ahogy később megtudtam, a Monarchia idején, osztrák-magyar lovak istállója volt. Pont zárás közben csíptem el, de a biztonsági őr mellett még be tudtam osonni kicsit körülnézni. A látogatókat ugyan mar terelték ki, de az éjjeli személyzet még berendezett magának két bódé között egy asztalt, ahol élték a dolce vita-t, üvegből boroztak, beszélgettek és nevettek.
A vásárcsarnok lépcsője pedig átadta magát a maradék éjszakai életnek. Az emberek ott ültek, csoportosan. Az olasz tanárnőm előre figyelmeztetett, hogy ne lepődjek meg, ha éjszaka úgy tűnhet, mintha fesztivál lenne. A Via Belvedere nagy jelerősségen közvetítette ezt az érzést. Szemben akkora volt két hely előtt a forgatag, hogy csak másnap észleltem, hogy ez három hely és csak harmadnapon jöttem rá, hogy valójában négy.
A vélt kettő közül, kezdtem a közelebbivel. Egy, az én ízlésemnek nagyon kedves, retró lógó táblázta, hogy “bar”,
de ez meglepően modern, trendi beltérbe vezetett.
Ez volt a 2015-ben nyílt, ekkor másfél éves Pastis, ami a francia ánizslikőrről kapta a nevét, amit itt amúgy árulnak is rendre, többféle verzióban és többféle koktél részeként.
Belépve az elsőre a látványosan szép marokkói stílusú antik csempe tűnt fel és a háttérben a ízléses betűtípus.
Jó munkát végzett a belső designer, mert bár sok jól ismert elemből legózott, mégis annyira jól összehangolta ezeket, hogy sajátos színű, hangulatú közegélmény jött ki a végére. Azért ennek a széknek az ülőfelületét extrán is kiemelem, de nem sikerült róla eredettörténetet megtudnom.
Cserébe a pultról elmesélték, hogy Amsterdamból származik. Az épp koktélokat szorgoskodó báros vidáman vázolta, hogy ez a hely egy mix, kicsit Amsterdam, kicsit Spanyolország, kicsit Franciaország és persze Olaszország. Spanyolországban még nem jártam, de naivan én leginkább azt húznám alá a felsoroltak közül.
Két este is eljöttem ide egymásután. Első alkalommal nemzeti ünnep előestéjén (<ez a felismerés csak másnap csapott arcon), igazán tele volt a hely, így a pult végénél kortyolgattam állva. Másnap inkább a terasz dominált, benn nyugi volt.
Kérdésemre főként koktélbárként definiálták magukat, de azért vendéglő és bisztró is, ennek okán két részletben vannak nyitva déltől 14:30-ig, majd este hattól állítólag éjfélig. Bár én az ünnepet megelőzően eleve éjfél után érkeztem, és még lazán elültem egy Spritz Bianco felett (4 Euro), és így sem a zárásra távoztam.
Itt már vegyesen voltak fiatalok és idősebbek, de inkább fiatalok. Csendesebb napokon és napszakokban randis helynek is kifejezetten jó, de körbeülnek asztalokat nagy baráti körök vagy isznak akár a pultnál, talpon még lánytriók is. A második esti nagyobb csönd direkt jól jött kipihenni a mozgalmas első bolognai nappalt. A csapon inkább import sörök voltak, de egyetlen olaszt sikerült kifogni a még északibb Doppio Malto – Mahogany IPA-t, ami Milano környékéről származik. Csak négy deciset csapoltak 5 euróért. Átlagosan jó IPA volt az ízlésem szerint, semmi extra.
A Pastisra már csak visszagondolni is vibráló. Egy-egy italra akár köztes állomásként betérni vagy itt megkoronázni a nap végét, bolognaiként biztos örök joker, mert nagyon erre való atmoszférája van. Négyen teljesítettek szolgálatot a pult körül, jöttek-mentek, sőt ott ettek maguk is a pultnál jóízűen, gusztusos küllemű saját apperitivokat. A legjobb reklám is egyúttal, ha a belső embereknek így ízlik a ház kosztja. Jól látható laza spanhangulat volt a dolgozók között és láthatóan ezt a kliensek is bírták, még nekik is jutott belőle. Emellett mégis szakszerű személyzet van a koktélbárhoz, tapétázni lehetne a báros oklevelekkel. Persze énekelnek is a pultban, ha valami olyan csendül fel a háttérben a sok lelazító latinos dallam közül, például Manu Chao. A vendéglányok meg ringatóznak a zenére, jól. Lehet itt hangulatokat találni!
A következő állomás az akkor szomszéd kocsmának hitt, valójában innen a harmadik helyszín, a Bar Marcato lett. Nem tudhattam előre, hogy mekkora kincsre lelek ott.
Folyt.köv.
A Bologna-Padova sorozat előzményei:
1. – Három kortyos Espressok Olaszországban
2. – Mit taltam Bolognában spagetti helyett
3. – Bajor kocsmarajzokat tártam fel Bolognában.
4. – Egy kicsi kocsmautca fogságában Bolognában.
Folytatása:
6 – Bar Mercato – 150 törzsvendég portré galériája