(18. állomás, 18. budapesti állomás)
FIGYELEM: a KÉK LÓ Budapest 2019 februárjával a Víg utcai helyén BEZÁRT. Szimbiózisban a Kertész utcai „kis” Szimplával volt egy reinkarnációs kísérlet, de utolsó mintatvételkor szomorúságomra mindkettő zárva volt már. Ha tudok tartós utódról, jelzem itt is.
Ez a korábbi cikk most már az élő Kocsmaturista archívum része:
Már második nagyszerű helyszínén lubickol önmaga aurájában az eklektikus-harmonikus Kék Ló. A ló tehát költöző állat, de gyorsan és jól akklimatizálódik. Anno a Kazinczy utca központú bulinegyed-evolúció egyik első „élőlénye” volt. Vajon most egy újabb izgalmas kocsmakörnyék-felfutás korai négy lábat vetője a Rákóczi térnél?
A Kék Ló volt az eddig 13 hónapos folytatásos kocsmatúrámon az egyetlen egység, amit két egymástól jól elkülöníthető címen is meglátogathattam. Budapesten, a hetedik kerületi bulinegyed gerincének, a Kazinczy utcának a fejlődése évekig töretlen volt. Én magam 2010-ben lettem rendszeresen visszajárója az utca nappalának, és egyúttal egyre inkább visszaesője az utca éjszakájának is. Azóta figyeltem, számoltam az új helyeket. Egy idő után szinte már nem volt hova új üzlethelyiséget nyitni. A külső falakon új ajtókat kellett bontani hozzá, vagy pince-sufni ajtókból felkiabálni az új termékeddel, kosztoddal, festményeiddel. Ezért is volt olyan meglepően, vagányul lázadó és egyúttal magyarázatra szoruló dolog az egyik legrégebbi szereplőnek fogni a cókmókját és odébb állni a nyolcadik kerületi Rákóczi tér mellé, egy olyan utcába, ami három éve még attól visszhangzott üresen, hogy csak bezárt üzlethelyiségek lelhetők fel a mentén. Íme:
http://varosban.blog.hu/2013/10/07/egy_teljes_utcaban_lehuztak_a_rolot
Azóta már teljesen más a helyzet, éled a környék szűkebb-tágabb körben, két és fél éve üzemel itt új metróállomás, átadták az megújult, élettel teli és nagyon hangulatos Rákóczi teret,
frissül a lakosság és egyre jobban pulzál a vendéglátás.
Az eredeti Kék ló, mint megtudtam, szintén 2010 nyarán indult, fashion pub-ként. Anno tudat alatt azt feltételeztem, hogy ugyan én akkor érkeztem, de ő biztosan bizonytalan kezdetű örökkévalóság óta volt már ott. Pedig nagyjából együtt kezdtük írni a történelmünket a Kazinczy utcával és akkoriban költözött el onnét (2016. február), amikor egykori szintén szinte bentlakásos másik bulinegyed-állatként én is messze kiterjesztettem már a kocsma-figyelmemet a Szimpla kert és szomszédai mágneses bűvkörén túl is.
Fashion pub volt, mert, mint azt is megtudtam, Tóth Virág, divattervező korábbi budapesti butikjai után, itt kapcsolta össze közönségi gardróbját, a vendéglátással és a kultúrával. Emlékszem, hogy akkoriban átmeneti szomszédként még milyen idegenkedve figyeltem a Kék Lovat. Sokáig kitartó antialkoholizmus után, épp öt éve kocsmázgattam csak naivan, és akkor ilyesmit még nem láttam. Sarkosabb vidéki gyerek gondolkodásmóddal, nem hímnek való vidékként értelmeztem azt, hogy előbb látok meg egy színes ruháktól roskadó ruhaállványt, mint az akkor már rákapott ízű sörcsapokat, hiába feküdtem már a Szimpla kert lábas fürdőkádjában és ültem a ketté barmolt Trabantjában kocsmázás címszóval számtalanszor. Sanda pillantásaim csak „Karafiáth Orsolya vers-felolvasóhelynek” becézték járatlanul, látatlanul az első lovat, süketül kilesve a kirakaton át egy-egy könyvből olvasó egyént körülülő szeánszot.
Emlékszem még az utcát díszítő figurális kék lóra. Cégérként ágaskodott, be volt tekerve valami lóalakú valamivel kékkel, vastagon! Elég markánsan nézett ki. Amíg nem szerettem a Kék lovat, csak ezt szerettem belőle. Elvileg életnagyságú volt, ember-életnagyságú és emberszabású is, amennyire sejtetni engedte. Azt is úgy tudtam meg, hogy sokan fotózkodtak vele és azt is, hogy kétszer lopták el a fejét. Tuti, nem tudnám utána csinálni! Az első alkalommal még visszahozta egy lány másnap, hogy megtalálta a táskájában. Na, az táska biztos, hogy nem a zsebkutya szállító méretű volt. Második alkalommal nem hozta vissza, talán a táska is elveszett vagy valaki Keresztapásan ébredt mellette. Azóta a ló teste is az enyészeté lett. Pedig, mint – csak nem??? – megtudtam – ez a meglovasított fejű ló volt maga a névadó, ami ugyanis, szintén a divattervező hölgy alkotásaként, idősebb volt az üzletnél és a keresztségnél is. A második helyszínen azért van egy utódja.
A Kék ló fiába egy kongó vasárnap kora délutánján néztem be először, mikor a 100 éves házak túra (www.budapest100.hu) előtt vártam a barátjaimra (2016. április). Egy pár menüzött csak, több vendég nem volt jelen. Na de melyik helyen is lenne ez frekventált kocsma-időszak? Viszont így senki nem takarta a desingt, ők ketten meg tudták hagyni számomra jól bejárható, csendes kiállításnak. Biz’Isten nagyon szép lett!
Sok minden kék és sok minden ló!
Ezen túl is erős a díszlet, például fényes evőeszközök lógnak a a csilláron és szétkapott próbababa testrészek lepnek meg minden sarokban.
Első hetes vidám, lelkes pultos lányt sikerült akkor itt találni, aki a korábbi üzletben csak vendég volt. Itt a sok közül kedvenc tárgya a kereszt volt pult felett, ami (idézem:) villogni is tud és vigyáz az alkoholokra. Direkt örült a helyszínváltásnak, mondván, hogy itt nincsenek tömegével beeső részegek a bulinegyedből, és ez a terület pedig szerinte amúgy is felhúzás előtt áll. Hitt benne, ahogy hallotta, hogy itt születik a budapesti Soho. Én ezt a címkét ekkorra már régen kiosztottam, pont a Kazinczy utca környékének. Addigra, az eltelt majdnem öt évben kifejezetten megszerettem az ottani Kék lovat is. Egyszer oda kellett csatlakoznom egy baráti társasághoz, és belülről azonnal átjött a hangulata és szívesen tértem vissza, mert mindig be lehetett ütközni valami érdekes társaságba, eseménybe, beszélgetésbe ott.
A budapesti helyszínváltás feladatát (<koncepciótól független okból), és a jelenkori (fel)futtatást már az eredeti üzemeltető fia, Márk vitte tovább. És mielőtt, azt gondolhatnátok; a post címében szereplő és azóta is visszatért „borzasztó szó viccet” nem neki címeztem. Amikor ezt választottam, róla rég nem tudtam, csak egy finom paradicsomleves felett megkérdeztem a jelenlévő stábot, hogy ki az alapítótag, és tudatosan visszajöttem hozzá, hogy megtudjam tőle a „mint megtudtam”-ként címkézett megtudnivalókat. Azokon kívül azt azt is, hogy először tartott tőle, hogy kilépjen a biztos hetedik kerületből, de miután rátalált erre a sarokra, nem bánta meg, sőt. Állítólag kevesebb a legénybúcsús randalírozás, és azt sem bánja, hogy a külföldiek közül direkt azok jönnek ide, aki ajánlás alapján kifejezetten őket keresik vagy legalább egy ilyen helyet keresnek. Ahogy én látom, bár abszolút világszínvonalú a jelenlegi Kék ló és nyitott a vándorokra a világ minden tájáról, de mostani formájában valóban sokkal alkalmasabb arra, hogy vendégeinek családiasabb törzshelye lehessen, és létjogosult lehessen benne olyan akár az egész belterét kihasználó teljesen magyar nyelvű rendezvényeket is rendezni, mint az ujjbábopera, amibe most belecsöppentem (Don Giovanni feldolgozás Sickratman-nel).
Többféle arccal fordul ma már a világ felé a Kék Ló. Nappal akár középkorú komoly ember beszélgetnek lazán, társadalmi szervezeti kérdésekről nagy csoportban egy-egy kávénál, és változatos arcok menüznek a vega-vegán kínálatból, (eddig két próbálkozásom alapján feltételezem) finomakat.
bulgur
Az esti menüre pedig periodikusan változatos kulturális programok vannak felvéve (Duma Hétfő, Kult Kedd, Film Szerda, Játék Csütörtök, Koncert Péntek, Buli Szombat). Ahogy a siófoki Logó Üvegnél is méltattam, imádom, ha ilyen sokoldalúan van kifaragva egy új kocsma-értelmezés. A kultúrkocsmasíág az egyik legjobb irány, amerre haladni és felértékelődni lehet. Szerencsére itt is úgy tűnik, van is rá kereslet!
Minden hónap első hétvégéjén pedig valami nagyobb tematikus buli van. A Nintendós októberinek (8BIT Parade) pont rajtakaptam az előzményeit, ezért visszatértem rá másnap.
A következő videó az előkészületekről megmutatja, hogy eléggé komolyan veszik az ilyesmihez a koncepcionálást. Ezt rögtönözték a rendezvénypincében, (amit amúgy úgy tűnt, hogy épp mostanában turbóznak fel.)
Szóval láthatóan sikerült jó irányba állni, kaja, buli, kultúra. Márk szerint az utóbbi hónapban különösen érezhető egy újabb fellendülés a vendégek körében. Őt is megkérdeztem a környék változásáról is, mivel szerintem élő történelem íródik itt, ahogy a pár évtizede még méltán hírhedt Budapesti várorrész, folyamatosan az egyik legtutibb és legélhetőbb városrésszé alakul. Márk: ma már mindenki látja, hogy ez pár év múlva egy kurva jó környék lesz.
Megfigyelte, hogy elég sok új lakó költözött ide, már csak a kevesebb, mint egy év alatt is, amióta itt tanyáznak. Én nagyon drukkere, sőt rajongója vagyok a területnek, úgyhogy remélem, hogy egyre több beszámolóra térek vissza ide hamarosan.
ÉRDEKESSÉGEK A KÉK LÓ KAPCSÁN:
Már Berlinben is van egy Kék Ló, Tóth Virág menedzsmentjével, Kék Ló Vegan Café & Upcycling Fashion Store néven. Nekem startnak kevésbé lett volna profilba vágó, mert kiszorul a kategóriából, ugyanis alkoholt nem árulnak, „csak” kávézó, butik és vegán étterem. Ám így előismeretek után biztos meglátogatom, ha netán-tán arra járok.
A Rákóczi tér környéke tele van állatsággal, a Kék Lón kívül, van CSIGA, MACSKA, és főleg a lovas áthallások uralkodnak. Akad erre hintaLÓ is, a rég bezárt szembe-szomszéd, Cavallino pedig olaszul pónilovat jelent. Reméljük ez az üzlet is hamarosan új gazdára lel.
Ha már állatok… (Ez fájni fog!) Mi a különbség a Kék Ló és a Fekete Kutya (Gasztrokocsma/Galéria) között? Az, hogy a Fekete kutyában nincs kék ló, de a Kék Lóban van Fekete Kutya. Rendszeres vendég, bár be még nem mutatkoztunk…
Nagyon bejön a Kék Ló szlogenje a Facebook oldalukon: „Ahol a ruhák éjszakai életet élnek”
(egy korábbi kép a csapról, mert ezt a lábat muszáj megmutatni:)
A kávéhoz adnak vizet, amit Magyarországon van miért kiemelni.
Kaja: A menü két hetente ismétlődik, A hét és B hét van. Állítanak még tapast és panini-t, de azokat nem kóstoltam még. Viszont mindig láttam valami jóságot a pult bal oldalán, édességformában: zabsütit, zabgolyót.
Alkalom adtán szokott lenni kiállítás is a falon.
FIGYELJÉTEK A FACEBOOK OLDALUKAT A VÁLTOZÁSÉRT, HÁTHA ELŐBB ÉRTESÜLTÖK AZ ÚJRA NYITÁSRÓL, MINT ÉN! HA MEGTUDOK VALAMIT, IDE FOGOM ÍRNI:
https://www.facebook.com/KekLoPub/
Amíg nem találtok változást, új címet, új kilátást, addig, ismétlem, jól jöhet a segítség:
Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista
A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista
Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.
ÍME A MÁR MEGÉNEKELT KOCSMÁK A TÉRKÉPEN: