(306. állomás, 232. budapesti állomás – 4 betérés alapján)
A tematikus díszletű kocsmák könnyen lenyűgöznek, persze csak, ha igazán jól rakták őket össze: szenvedéllyel, odaadással, ötletességgel saroktól sarokig. A budai XI. kerület rejt egy ilyen gyöngyszemet, az egyetemista kocsmakörnyék kevésbé kocsma-sűrű utcájában, a Budafokiban. Műhely Pub tárulj!
Most fedjem fel a kártyáimat rögtön az elején? Legyen! Jelen állás szerint Buda a kedvenc kocsmaoldalam a magyar fővárosban, és a XI. kerületi Bercsényi utca és környéke a kedvenc szűkebb kocsmanegyedem. Lehet, hogy nagy részben a megannyi kör után is legalább félig feltáratlan titokzatosságának köszönheti ezt, és kitartással és szorgalommal egyszer csak kiiszom belőle a misztériumot? Már rég nem volt titok számomra, hogy a Bercsényi eső utáni gombamód szaporítja nyomvonalán a kiskocsmákat, amikor egyszer végigbuszozván a párhuzamos Budafokin, a Műhely Pub látványos felirata majd’ hieroglifaként piszkálta fel az agyamat. Annál inkább megjegyeztem, és akartam látni, hogy mit tartogat.
2016 első bátran tavaszodó április vasárnapján történt meg, hogy bentről sem okozott csalódást. Először persze megszemléltem közelről, hogy miért is volt olyan nehéz elsuhanó buszablakból elolvasni azt a névtáblát. Hát ezért:
Stílusos, sőt a maga módján meseszép, de ezzel csak kezdődik!
Loga barátommal gyermeki wow-k kíséretében szálltunk alá az éjszakai báros fényekkel sejtelemesen világító, meglepően terebélyes térbe a lejtőn.
Ez a hely ugyanis nem hazudik, autószerelő műhely volt egykor, csak most már embereket tartanak itt karban, nem autókat, és persze egészen mással is olajozzák őket. A tematikus díszlet viszont ma is felsorakoztat mindent, amire a név kötelez. Ezen sorok írása közben lehet nagyjából másfél éves a Műhely az akkor kapott infók alapján. Még sosem volt szerencsém elcsípni a megalkotóját, így kézrázás helyet ezekkel a sorral gratulálok neki. Akik jól ismernek tudják, hogy extrém példaként vagyok „műszaki analfabéta”, úgyhogy az itt kiállított és felhasznált tárgyak egy részéről sejtem ugyan, hogy mire való, de egy képes keresztrejtvényt már nem tudnék kitölteni a pontos neveikkel.
Szerencsére az akkori pultostól Edvárdtól és későbbi utódaitól folyamatosan pótoltam a hiányzó tudást, tehát már tudom sorolni, hogy van itt esztergagép, futószalag fali dísz, kábeldob bárasztal, béka kisasztal, karabinerrel állítható magasságú lámpa, futómacska daru, kézi fúrófej, műhelylámpák, asztali köszörű és munkavédelmi jelzés.
Bevallom, puskáztam, copyztam az egészet és csak a kábeldobot jegyeztem meg magamtól.
De volt, amit magamtól is biztosra felismertem, például a fúrókat, és a nagyon nagy slágereket, a WC ajtóként funkcionáló régi öltözőszekrényeket, villáskulcsból kreált ruhafogasokat és a munkásruhából varrt kanapéhuzatokat.
Maga a pult is irdatlan jól néz ki, és istenien passzos felirat az, hogy Anyagkiadás 8-12.
És ha ez sem lenne elég, tele van a fal vicces munkavédelmi táblákkal, amiket kiállításélményként lehet megtekinteni. Nem is lövöm le őket képen, maradjon meglepetés is!
Plusz mellékesen van benn kiállítva egy egész motor is,
ami vicces módon egészen elbújik és eltörpül a hely nagysága mellett, amit a miliőjével együtt egész soká lehet csak feldolgozni, hiszen bemész egy kis ajtón, le egy autólejárón, és mintha Csodaországba csöppennél és még percek után is úgy bámulsz körbe-körbe, hogy onnét a csapolt barna Kozel is csak kijózanítani tud.
Különböző időszakokban teljesen különböző arcát tudja mutatni amúgy a Műhely. Első két alkalommal vasárnap és szombat kora délután alig-alig voltak még vendégek rajtunk kívül, csendes beszélgetős helyszín ekkor, ha akarod elbújósan, ha akarod megvilágítottan színpadiasan. Na de voltam jelen például egyetemi tanév elején, amikor a gólyák és kísérőik mocskos jól megszállták és már is nem volt se olyan csendes, se olyan szellős. Szerencsére jól bírta a pult túloldala is.
Van idősebb vendég is a törzsek között, de főleg fiatalok járnak. Elvileg, mint legtöbb helyen, itt is a szombat este a legütősebb. Van egy színpad is azóta, ahol rendre koncertek történnek. A Facebook oldal karaokee-ről és folyamatos italakciókról árulkodik. Azzal már én is szembesültem, hogy röviditalt mindenféle cent-kombinációban lehet kérni a jól betárazott pohárkészletnek hála, úgyhogy nem jönnek zavarba ha épp hét centet provokálsz egyben a pultnál. (megtörtént eset alapján).
fotó: Dégay Péter, fotószerkesztés: Kovács Edvárd
Sajnos Edvárd már nem dolgozik ott, más városokban csapatja és csapolja tovább azóta, de örülök, hogy találkozhattam vele, mert korosztályának átlagán túlmutatóan jó kocsmáros-karakter volt, és mikor néhány közömbös vagy elszomorító benyomás után túl gyorsan általánosítanék az ifjabb pultos generációról, többek között őt listázom ellenpéldaként a fejemben. Amúgy a későbbi személyzet is teljesen rendben volt saját futó élményeim alapján.
Érdekességek:
A legenda szerint két évig készült a hely, és a falakat díszítő tanulói szemléltető anyagok részben egy miskolci iskola pincéjéből származnak.
SZÁRAZ ANYAG TARTALOM:
Fél év elteltével nem esküszöm meg az aktuális sörökre, de szeptemberben még csapolták a Cerny Kozelt, és az első két tavaszi alkalmamnál még látványosan kínálták üvegben a Szarvasi Sörmester söreit. A Facebook alapján azóta különböző új Drehereket (hidegkomlós, amerikai komlós) is sikerült tetten érni.
KOCSMAKAJA: Jó hír, van melegszendvics, gombás és sonkás. Próbáltam, a gyakori prototípusból való, de teljesen jó volt!
EXTRA: Maga a hely már maga az extra, az egyik legszebb designkocsma, amivel találkoztam, alapos mestermunka. Igazából bárkivel kompatibilis, mert mindenkinek jelent valamit a stílusa.
(a képeim óta még tovább alakult a színtér, például a lejárónál is vannak ülőboxok)
Cím: 1111, Budapest, Budafoki út 19.
Nyitvatartás: H-P: 11:00-24:00, SZ-V: 14:00-24:00
Facebook oldal: https://www.facebook.com/pg/M%C5%B1hely-pub-934724023225834/reviews/
Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!