Kocsmaturista 2.0 Címlap

Kocsmaturistának való vidék? – Valahol Vas megyében…

Az első faluk-béli Kocsmaturista kalandomat Vas megyéhez, Egyházashetyéhez és Borgátához – Borgáta fürdőhöz köthetem. Mesélek most helyi kocsmáról, szüreti felvonulásról és bálról, illetve a valaha átélt egyik legbarátságosabb és egyik legbarátságtalanabb vendégélményről, amik egyazon üzletsoron belül történtek meg velem.

KITEKINTÉS: Amióta megkezdtem a jelenleg több, mint 700 állomásnál járó túrámat, olyan Istenigazából nagybetűs Vidéken, bevallom, alig jártam: kicsi faluk kocsmáiban, a vegyesbolt mellett – ahogy gyorsan rávágná a népi képzettársításunk. Nem is azért nem mentem, mert kevésbé érdekelne. Egyszerűen csak nehezebb jól kivitelezni. Bemegyek egy faluba és van egy darab kocsma és kész! Ha épp jó ott vagy érdekes, maradok! Ha rossz ott vagy nem érdekes, akkor is maradnom kell, mert nincs másik. A következő buszra a következő faluba meg akár több órába is telhet a várakozás. Persze csinálhatok mást, például elmehetek sétálni. Na de, én nem (csak) erre esküdtem fel ebben a blogban. Így az egy kocsmás kisközségekben valószínű, hogy jobbára csak „alkalom szüli a kocsmázót” alapon fogok járni, amikor épp egyéb ügyem visz arra, míg tökélyre nem fejlesztek valamilyen még ki nem ötölt keretet ehhez is.

Pedig mindig kíváncsi voltam arra, hogy mit találnék belterjesebb terepen. Annyifélét hallani. Például azt, hogy vidéken az emberek sokkal barátságosabbak. Meg azt is, hogy a vidéki kocsmákban kinéznek, ha nem vagy helyi. Bemész és megfagy a levegő, mint a Western filmekben, míg le nem küldesz húzóra annyi kommerszt a pultnál, hogy kivívd a helyiek tiszteletét. Persze mindezek csak sarkítások és általánosítások. Pont azt a küldetésem megtapasztalni, hogy mi lehet igaz ezekből, vagy hogy milyen valóságdarabok találhatók a sztereotípiák helyén.

Egyházashetyére, röviden Hetyére, 2009 óta évente járok, 4-14 fős csapattal. Mikor hogy… A 300 fős kisközség másoknak leginkább arról nevezetes, hogy itt született neves irodalmi alakunk, Berzsenyi Dániel.

Berzsenyi Dániel szülőháza Egyházashetyén - Kocsmaturista

Nekem még arról is nevezetes, hogy itt van Panniék hétvégi háza, ami rögtön első pillantásra lenyűgözött, és ami az egyik olyan épület a világon, amit bármikor meglátva duplát ver a szívem.

Panniék hétvégi háza Egyházashetyén - Kocsmaturista

Panniék udvara Egyházashetyén - Kocsmaturista

A kertkapun kívüli falut akkor kezdtem jobban megismerni, amikor már nem a nyár közepén, hanem a szüreti bálkor jártunk le. Kocsma csak egy van, ahogy kell, de a szüreti felvonulás és multatság körüli élményvilág a maga nemében simán megüti számomra minden kocsmaélmények netovábbját.

A szüreti bál Egyházashetyén - Kocsmaturista

Egyházashetyei kipakolás - Kocsmaturista

Nappal felvonulás, nagy közélet, hetyei gánica (<kis krumpli-liszt szaggatmányok, a dödölle iker?tesója), tematikus szabad ég alatti terülj-terülj asztal (például egyik évben főleg sütőtökös ételek és sütik, másik éven a lehető legkülönbözőbb lekvárok). Egyik ilyen terítésnél ismertem meg a nyugdíjas klub alighanem levagányabb tagját Marika mamát, aki igazi vezérfigura, arrafelé mindenki jól ismerte. Három éve még nagyon ropta a táncot. El is szomorodtam, hogy legutóbb bottal láttam. – Szerencsére csak combnyaktörés – mondta és mivel ápolónő volt, tudta, hogy kell megúszni a szövődményeket, de elvileg akkor is és úgy is megoldotta a táncot a főműsorban, amiről ez alkalommal egy defekt következményei miatt mi lemaradtunk. Ez volt az ő portája:

Marika mama portája Egyházashetyén - Kocsmaturista

Aki nem tudná, szüreti bál idején, attól lesz a tiszta udvaron túl rendes is a ház, ha díszbe öltözik. A felvonulás amúgy nagyon jó móka.

Egyházashetyei szüreti felvonulás - Kocsmaturista
Fotó: Kató László (2013)

Ráadásul az emberek ilyenkor kipakolnak a házuk elé a felvonulóknak, mintha mindenkinél lenne számukra egy túrára kínálkozó mikro-kocsma : pálinka, házi bor, pogácsa, bukta, stb.

Házi bukta Egyházashetyén, szüreti bálkor - Kocsmaturista
fotó: Helf Zsolt (2013)

Fel lehet mászni a szekérre és végigmenni a falun. Ez farsangi menettel ér fel és közben folyamatosan töltik a házi bort.

Egyházashetyei szüreti felvonulás szekérrel - Kocsmaturista
Fotó: Kató László (2013)

A kultúrházi műsor során vannak például táncos előadások és komikus tánccal egybekötött bohózatoskodások. Legutóbb fiktív iPhone 9-re gyűjtöttek az Amerikában élő unokának.

A bál előtt és a bál utáni napon mi mindig elmegyünk a helyi kocsmába. Ez egy 1969-ben direkt kocsmának épült külön álló épület – így mesélték.

Az Egyházashetyei kocsma - Kocsmaturista

Az egyházashetyei kocsma az udvarából, oldalról - Kocsmaturista
A még látható LEO felirat alighanem évtizedes megemlékezés az egykor ikonikus jégkrémről.

Muskátlis ablakokkal, kellemes terasszal, legutóbb már színes padokkal és kerítéslécekkel a külcsínre is adva, vár az „Ital Bolt”. 8:00-12:30-ig van nyitva, majd rövid magyaros szieszta jön 3-ig, és  este 10-ig újra pörög. A két termes belső rész első ránézésre leginkább azt valósítja meg, amit a vidéki kocsmákról könnyen gondolunk: múlt idéző, a korral leginkább kínálatának egy részével haladó egység. Jól esően retró padló (mindkét teremben más), lambéria, piros műbőr székek,

Az egyházashetyei kocsma bárterme - Kocsmaturista

a belső „játékteremben” csócsó, darts és külön elismerésemet kiváltó ping-pong választható.

Az egyházashetyei kocsma "játékterme" - Kocsmaturista

A figyelmesebb szem számára akadnak még plusz meglepetések a térben, a vendégek által hozzá adott elemek. Több vitrinben például az egyik kamionos vendég bámulatos kiskamion-gyűjteményének egy jókora ízelítője látható. Egy nyugdíjas bányász pedig leszerelése után a személyes felszerelései egy részét itt akasztotta szögre.

Az egyházashetyei kiskamiongyűjtemény - Kocsmaturista

Kis-kamiongyűjtemény az egyházashetyei kocsmában - Kocsmaturista

Leszerelt bányászfelszerelések az egyházashetyei kocsmában - Kocsmaturista

A szám a pult felett pedig egy Vas megyei mozdony rendszáma, ami egy egykoron mozdonyvezető vendégtől származik. Így kell együtt összerakni a díszletet!

Így fest belépés után az Egyházashetyei kocsma - Kocsmaturista

Minden évben jártam itt, volt, hogy többször is. Szélsőséges élmények soha nem értek. Hatástalanok voltunk az ottani életre, ami mindig természetesen zajlott a saját medrében, mintha ott sem lennénk. Utolsó alkalommal (468. állomás) hárman voltak benn, de három különböző asztalnál ültek, mégis úgy beszélgettek, mintha egy asztaltársaság lettek volna. Sziporkázó aranyköpések röpködtek:

  • Állj vissza! Ki támasztja a pultot!? Szétesik!

vagy:

  • Téged csókolgassalak netán!? Olyan béka vagy te, aki sosem változik királylánnyá.

Talán mindig ilyen fesztelen a hely a vándorok előtt is, talán a bál teszi. A báli vendég, mint egy költöző madár, természetes átmeneti szereplő a kocsmában, az év indokolt szakaszában, aztán úgyis továbbmegy. Talán más lenne egy hétköznap este zárás előtt másfél órával beesni, váratlanul, sehonnaniként, talán nem. Nos, Borgátafürdőn más volt!

A szomszéd falut Borgátát nem ismertem meg személyesen az előző nyolc évben, 2016 őszén viszont még megérkezés előtt megálltunk a közigazgatási tábla előtti kisvendéglőben. Rögtön nagy kontrasztot jelentett a fővárosi életnek, ahonnét jöttünk. Azonnal le lehetett nyugodni, hiába volt mellette az autóút, mert jóval csendesebb ingereket közvetített a környezet.

A borgátai vendéglő - Kocsmaturista

A vendéglő barátságos, szólított magába. Húsz éve működik, régebben egy sütöde bódé volt a helyén, azt mesélték. Kellemes volt a beltér is, jópofa díszletekkel.

Diszlet a borgátai vendéglőben - Kocsmaturista

A terasza viszont különösen hatott: volt játszótér a gyerekeknek, és oldalra el lehetett látni a takarmányföldekig.

A borgátai kukoricamezők - Kocsmaturista

A kaját elvitelre kértük, hogy minél gyorsabban megérkezzünk a célba, de én elhatároztam, hogy visszatérek még, másnap reggel futva. 4,35 kilométer volt csak a távolság ajtótól ajtóig, nem mellesleg az út kukoricatáblák, terebélyes fák és legelő mellett vezetett.

Borgátai legelő - Kocsmaturista

Ettem az étteremben egy fantasztikus parasztos tojásrántottát: az egyik legjobbat, amivel valaha dolgom volt. Azt hiszem, már említettem valamelyik bejegyzésben, hogy korábban „rántottaturistáskodtam” is, és talán még nem is hagytam abba.

Parasztos tojásrántotta a borgátai vendéglőben - Kocsmaturista

Udvarias, kedves kiszolgálás járt mellé, de ha nincs egyéb dolgod, itt lehet sörözni is és Birkás pálinkákat fogyasztani.

Visszafelé sétáltam és megálltam Borgáta fürdőnél, ami Borgáta községrésze. Kis szünet választja el őket. Itt egy népszerű termálfürdő üzemel. Hallottam már róla, de mégis meglepett a hozzákapcsolt kellemes, eléggé rendezett, mégsem sterilre parkosított zöld környezet és az első látásra élénk, színes vendéglátó sor. Mégis leginkább arról maradt az emlékeimben, hogy itt ért az egyik legbarátságosabb és legbarátságtalanabb vendéglátás is egy vonalban, amióta folytatásos kocsmatúrára adtam a fejemet.

A későbbiekhez fontos lett, hogy nem állt össze elsőre a kép, hogy ezek a kis vendéglátó egységek a túloldalról termálfürdő felé is nyitottak.

Borgátafürdő - Kocsmaturista

Azt láttam, hogy néhány zárva volt, már meg is ijedtem, hogy a kopottas táblák és a zárt üzletek miatt megy lefelé a környék látogatottsága, de szerencsére kiderült, hogy többen csak a szezont zárták vagy épp családi okok miatt szüneteltek. A legtöbb hely büféjellegű volt, egy-két cspolt sörrel, és a legelején volt egy étterem. A lángosos hölgy megszólított:

A borgáta fürdői lángosos - Kocsmaturista

  • Önnek tetszik a környék?
  • Igen, kifejezetten.
  • Ezt örömmel hallom, nem mindenki van így.
  • Hogy érti? Megkérdezi őket is, és ők azt mondják, hogy nem, ez csúnya?
  • Valaki azt mondja, hogy elege van Borgátából, mert olyan csendes, megeszi itt az unalom. Hát nem Pest, az biztos…
  • Aki Pestet keresi itt, az nagyon rossz helyen teszi. De ez még csak egy ember.
  • Más is mondta, hogy három nap után megőrül a nyugalomtól.
  • Nem tudom, mi lenne három nap után, de nekem – bár imádom Pestet – most nagyon jól esik megnyugodni itt.

Meséltem neki Egyházashetyéről és arról, hogy hogy járunk le ide évek óta, és hogy a bagázsunkkal egy 20-30 különböző személy biztosan megfordult már errefelé és mindenkinek nagyon tetszett és mosolyog, ha hall róla.

Mondta, hogy ő csak fél évig él itt, mert amúgy Győrben lakik, Adyvárosban. (<ott is jártam) Szereti, kisvárosból költöztek oda, Győr mellől, de nagyon jó neki itt is és eleve ez a két laki életmód is kedvére van. Ő nagyon szereti Borgátát.

Sajnos úgy kellett visszamennem hozzá pár perc múlva, hogy „képzelje, ha olyan lennék, már én sem szeretném Borgátát, de nem húzok rá az egész településre egyetlen tapasztalatot, de itt éltem át az egyik legbarátságtalanabb vendéglátói élményt eddigi életemben.” – Sőt inkább vendégelutasítói élménynek kellene hívnom.

A lángosos, Manci néni (így ismerik) tanácsára tértem be a közelbe, mondván, hogy ott el tudok menni WC-re is, tudok telefont tölteni, ülni, inni. Nem értettem, hogy  a soron a helyek hogyan és miért üzemelnek mindnyájan csak ilyen pici terasszal.

Beléptem a Pálmába, a pultnál minden illemtani fordulatnak is megfelelve kikértem a hosszúlépésemet. Kifizettem, borravalót is adtam. Majd feltérképeztem, hogy hol van a WC. Volt pénzbedobó mellette, de kulcs is a zárban, kipróbáltam, nyílt. Résnyire nyitva is hagytam, amíg lerakom a poharamat az asztalra, közben megláttam, hogy van hátsó terasz is. Kinéztem, fontos részlet: nem léptem ki. Itt állt össze az előbbi kép, hogy a nagyobb terasza a helyeknek a fürdő felé van. Tök érthető utólag!

A pult mögötti nő rám förmedt: – Maga onnét jött? – mutatott az utca felé. – Igen – feleltem. – Akkor oda nem mehet ki. Az a termálfürdő része.

– Nem akartam kimenni – válaszoltam, és nem is akartam elítélni a feltételezésért, hiszen biztos vannak, akik próbálkoznak így belógni a fürdőbe, és talán vannak, akiknek néha sikerül is.

Sok időm nem volt gondolkodni, mert jött a következő mondatpofon. – WC ajtót miért hagyta nyitva? – vettem egy nagy levegőt, és úgy válaszoltam a kérdésre, mintha kérdés lenne, nem pedig mogorva belémkötés: Mert használni készülök, csak leteszem a poharat és addig már nem zártam vissza. A helyen pedig most vagyok először, még nem tudom, hogy mi merre. Nem tudtam, hogy az a termál területe.

Próbáltam megnyugtatni és egyértelműsíteni, hogy itt nem volt potyázási kísérlet.

Bementem a WC-re, majd hosszabb dolgom végeztével kijöttem, nem túl soká. Nem akartam leragadni a negatív nyitáson, hiszen láttam már máshol rossz kezdetek után meglepő fellendülést. Én ilyenkor nem csak, hogy új esélyt adok, hanem még segíteni is próbálok túllépni. Mosolyogtam rá. – Azt hittem már beszorult a WC-re. – Igyekeztem humorosan válaszolni: – Nem kell félteni, csak dolgom volt ott. Elővettem a töltőmet, gondoltam, inkább engedélyt kérek, mert ő várhatóan a töltésért is beszólna. Közbe belekortyoltam a fröccsbe, ami főleg ahhoz képest hogy egy műanyag palackos borból származott, teljesen ízlett első kortyok után. A címkéjét nem tudtam megfigyelni. Nem mutatta, nem mondta, nem kérdezte. A fröccs itt ezt jelenti. Legyen! Amúgyis szeretem a természetes dolgokat, főleg ha jól jönnek ki a végén.

  • Nem bánja, ha töltök kicsit a telefonom – kérdeztem, csak zsinór kitekerés közben.
  • De bánom, mert fogy az áramom – mondta a haragosan, pökhendin – legalább kérdezné meg.
  • Épp ez történik most, megkérdezem – feleltem

Na ennyi új esélyt már tőlem sem érdemel senki:

  • Nem túl barátságos itt a fogadtatás.
  • Azzal, akit nem ismerünk, nem!
  • Miért, Ön az összes vendéget ismeri itt?
  • A többséget igen.
  • A termálvendégeket is? Ez meglepő! (A német szinte beszélt nyelvnek tűnt itt) És az újaknak nincs is esélyük?
  • Na, be lehet fejezni!
  • Be is fogom, mert itt egy tappottat sem maradok.
  • El lehet menni – mondta

Ez szomorú! Elfogadom, hogy valaki megél a monopol helyzetéből, és azt is, ha alapvetően az új átmeneti vendég valahol nem érték, de szerintem az igenis minőségi mérce, hogy ki mit enged meg magának, akár egyszer is. Egyetlen vendéggel sem szabadna így viselkedni. Ezt az sem kompenzálja, ha másokkal esetleg az ellenkezőképp viselkedik. Vendéglátásban nem létezhetne diszkrimináció illedelmes fogyasztó vendéggel semmilyen alapon. Lett volna lehetősége változtatni. Ez nem egyetlen reakció vagy láncreakció volt. Ez egy újra és újra indult interakció volt. Simán lehet, hogy amúgy ebédig maradok, eszek, kávézok, ha olyan a hely, de sok eséllyel legalább három hosszúlépést megittam volna a töltés és a jegyzetelés mellé. Nem mintha csupán egyetlen hosszúlépés fogyasztásáért büntetés járhatna. Pláne nem egy olyan világban, ahol a Nappali Kávéház pl. ingyen szódát adott az ingyen WC mellé mosolyogva. És nem ezt várnám el. Csak, ha az egy főváros bulinegyedében történt, ez meg egy faluban, akkor a vidéki vendéglátás mások által gyakran alanyi jogon történő feljebb pozicionálásának én innentől visszavonhatatlanul nemet mondok. Az is csak esetlegesség szintjén létezik.

Ilyen esetlegesen szuper közeg volt Manci néni lángososa. Visszamentem elmesélni neki a sztorit. Teljesen megdöbbent. Említette, hogy hallott már máskor is panaszokat, de ezt nem gondolta volna.

Azt mondta, hogy adjam neki a töltőt, felteszi ő. Sőt mondta, hogy főz mellé csak úgy egy kávét, hogy megnyugodjak. Megköszöntem, mondván, hogy rendbe jövök, viszont nem akarok túlságosan megnyugodni, mert nekem ettől nem lesz rosszabb, csak kicsit rosszabb a világ, hogy így értelmezett vendéglátás is létezik benne. Még egy lángost is ajánlott, de nem éltem azzal sem, csak megköszöntem, hogy ő ilyen amilyen. 36 éve volt tavaly, hogy megkezdte az üzletet, az unokái be-besegítettek. Az egyikük, a 12 éves már felajánlotta, hogy átveszi, sőt hogy együtt dolgoznak majd 10 év múlva.

  • 10 év múlva? Mit gondolsz élek én még akkor? – aranyos, velem képzeli el az életét – nevetett, mikor felidézte.

Ilyen benyomást hagyó emberekkel érdemes is elképzelni az életet. Annyira kedves, beszélgetésős, mesélős, alázatos, emberséges vendéglátó volt. Sajnáltam, hogy nem próbáltam ki a portékáit, de legközelebb szívesen.

Meséltem neki a blogról búcsúzóul, és előrevetítettem, hogy bár alapvetően kocsmákról regélek, azt mindenképpen leírom, hogy vele milyen jót tapasztaltam itt. Mindkét helyen csak benyomások értek, amik alapból kevesek egy kerek véleményhez, de léteznek olyan szélsőséges benyomás-sorozatok, amiket már nem kell, sőt nem is szabad és „mi van ha” hozzáállással kezelni. Manci néni nehezen rontana innét, a másik helynek meg javítani elképzelhetetlen nálam. Manci néni még mentegette, hogy lehet hogy csak fáradt volt. Van olyan fáradtsági szint, ameddig nem lehetne szabad nyilvánosan eljutni. Van olyan, hogy nagyon rossz passz, amit fel lehet vállalni, és sok vendég talán együtt is érez, de erre, ebben a formában nálam sincs bocsánat!

– Ugye nem fog rosszat írni Borgátáról? – kérdezte még vissza Manci néni.

– Nem, ezen kívül csak jó élményeim voltak itt, és elkülönítem. Mesélt még róla, hogy milyen fejlesztések várhatók itt a környéken. Neki köszönhetően végül mégis mosollyal hagytam el a sort. Pedig nála semmit nem fogyasztottam, egy fillért sem hagytam nála. Csak jó szavakat és ő is nálam.

UI: Külön gratulálok a főképemen szereplő szüreti bábuk ismeretlen borgátai készítőjének. Ez lett a kedvencem a két falu kínálatából. Hatalmasan jó!

kocsmaturista_borgátai_szüreti_figurák

Egyházashetye és Borgáta a térképen:

 

Ha extra tartalmat is olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!