Teljesítettem a Száraz November 2017 kihívást, az egy hónapot alkohol nélkül, sőt egy nappal többet is. Most beszámolok róla minden szempontból, ami idő közben felmerült. Kívántam-e a piát? Ha igen, milyet, hányszor, mikor és mennyire? Miben éltem másképp ez alatt az egy hónap alatt? Mit szóltak mások?
A Száraz November kezdetét beharangozó írást ITT olvashatjátok.
A Száraz Novemberem miértje
A leggyakoribb kérdés felém az volt, hogy miért csináltam („ekkora hülyeséget”). Belső késztetésre jött! A megelőző három hónapban többször ittam alkoholt, mint ahogy a szabályaim diktálják. Igen, a szabályaim! Merthogy azok is vannak. Nem csinálnám a kocsmaturizmust nélkülük. Mivel több, mint két éve küldetésszerűen látogatok kocsmákat, okos dolog volt az elején tudatosítani, hogy ez rossz irányba is elvihet, ha nem vigyázok. Vigyázok! Egyre több szabályt hoztam magamnak, amiket betartok, hogy kompenzáljam a kocsmalátogatások alkoholbevitelét. Az egyik vonatkozik az alkoholfogyasztás gyakoriságára. Ezt a legnehezebb betartani. Ha úton vagyok, akkor más városban eleve mindennap zajlik az új kocsmák felfedezése. Ha Budapesten vagyok, akkor pedig gyakran adódik valami sajtóesemény, bemutató, kóstoló vagy egy közelgő bejegyzéshez látogatok újra egy kocsmát, esetleg simán folytatom a fővárosi kocsmák feltérképezését, netán egy amúgy távol eső bakancslistás kocsmám közelében járok… És, akkor ehhez jönn(én)ek a magánjellegű programok másokkal („menjünk el inni”, „ünnepeljük meg ezt meg azt”, „mutatok egy kocsmát”)
Kocsmaturista, az ember, aki bármikor kapható egy ivásra?
Talán kiábrándító lesz ez a bekezdés. Rendszeresen válaszolom baráti meghívásokra azt, hogy „jó, csak ne igyunk!” Vagy ha egy piafüggetlen eseményen futsz velem össze, és szent attribútumként egy jókora alkoholos italt képzelnél a kezembe, akkor én jó eséllyel pont vízzel pihenek. Rengetegszer megkaptam azt a kérdést ilyen esetekben Száraz Novemberen kívül is, hogy „de hát te vagy a Kocsmaturista, hogyhogy nem iszol?” Pont azért! Nem szándékom, hogy a kocsmaturizmusom az alkoholizmus irányába vezető út legyen. Pont azt akarom, hogy még sokáig űzhessem változatos kocsmák felfedezését változatos környékeken, de egy fenntartható életvitellel, amire büszke lehetek. Több, mint két év után azt mondom, hogy sokat tanultam és inkább tudatosabban koordinálom az alkoholfogyasztásomat, mint előtte (nem, nem makulátlanul). Ennek a koordinálásnak lett része a Száraz November is.
A Száraz November belső élménye
A fenti szabályokkal együtt sem fordult elő kocsmakutatásaim megkezdése óta, hogy négy összefüggő napnál hosszabban ne igyak alkoholt. Rögtön arra voltam kíváncsi, hogy a Száraz November nyitányaként, hogy az ötödik napon bármi is más lesz-e. És egyáltalán nem! A Száraz November nagyon észrevehetetlenül kezdődött. Nem is tűnt fel, hogy csinálok valami extrát. Alkoholmentes napjaim voltak, ahogy vannak máskor is, csak most nem szakítottam meg őket ivással. Kb. egy hét után kívántam meg először az italt. Meg is ijedtem hirtelen, hogy akkor mégis van itt egy kis baj, talán függő vagyok? De gyorsan helyre került ez a balgaság. Épp jegyzetet készítettem az egyik új kisüzemi sörözőről, és összefutott a nyál a számban az ott kóstolt sörök emlékétől.
Nem az alkoholról szólt ez, hanem az ízről. Pont úgy, ahogy a hamburgert és a pizzát is meg tudom kívánni az íróasztali székemből ülve. A következő bosszúságot akkor éreztem, amikor interjúzni mentem a Zöld Kancsóba (CIKK), miszerint épp jövök egy kedvelt kocsmába, ahol régen jártam, ráadásul egy jó barátom a fotós, akivel ritkábban találkozunk, mint jól esik, nagyon illene és jól esne ehhez az eseményhez egy sör.
Gyorsan túllendültem ezen, de alapvetően ez az a bosszúság típus, ami rendszeresen jelentkezett és a hónap végére eszkalálódott. Az egy időn túl már feleslegesként megélt korlátozottság élménye zavart. Pl. az alkoholmentes sör fogyasztása a Sörszövetség 25. születésnapi buliján (CIKK).
vagy a Kandallóban a Nitro Stout Night, ahol egy csomó Stout típusú fekete sört lehetett volna megkóstolni, én meg csak szagolgattam. Egy korty is elég lett volna a kíváncsiságom csillapítására, de annyit sem ihattam. Nem volt nehéz megállni, meg is álltam, de nem éreztem úgy, hogy megéri.
A Száraz November fizikai élménye
Ettől viszont többet vártam. Lehet, hogy szervezetem megérezte, de érzékelhető szinten nem volt változás: nem ébredtem kipihentebben, nem voltam frissebb, nem fogytam, nem ittam kevesebb kávét, nem aludtam se kevesebbet, se többet, összességében nem éreztem magamat fókuszáltabbnak. És az első újraivás alkalmával nem ütött meg jobban pia.
Gondolatok és szokások – Egy kis statisztika Száraz Novemberből
Visszanéztem a hónap fotóit és jegyzeteit. Emlékhez kötötten összesen kilencszer éreztem, hogy jó lenne alkoholt inni ahelyett. Ezek három forrásból táplálkoztak:
- Valamilyen programkerethez illett volna.
- Megkívántam az ízét.
- Kíváncsi voltam az ízére.
Leggyakoribb az első volt. Ide hat strigulát húztam. Egyikért sem hibáztatom magamat, mind olyan helyzet, amikor alapvetően hülyeség csakúgy nem inni alkoholt. Most jön FORDULAT! Viszont, az alkoholmentes hónapom 31 napja alatt csak hatszor voltam otthon este. Huszonkétszer voltam kocsmában, egyszer vendégségben, egyszer házi buliban és egyszer a Sörszövetség buliján.
Az egy dolog, hogy végig tűz közelben, nehezített pályán éltem át ezt a hónapot, de az még fontosabb tétel, hogy ha mindegyik alkalommal iszom alkoholt, csak azért, mert ilyen helyen / ilyenkor szokás, akkor a nulla helyett huszonöt napon piáltam volna egy hónapban, ami pedig szerintem túl sok! Akkor most találjuk fel a mértékletességet válaszul spanyol viaszként? Végülis igen! Saját úton eljutni kollektív elvekig és belülről megerősíteni őket teljesen jó. Ha nem akarok többé feleslegesen egy egész hónappal kompenzálni, akkor érdemes kitartani amellett, hogy részletekben mondok nemet továbbra is, amikor csak a helyzet kínálja az alkoholfogyasztást, de én nem akarom.
A Száraz Novemberem és az alkoholok
Személyesebb vonatkozás, de meglepően tanulságos magamnak magamról, hogy gyakori fröccs fogyasztóként a fröccsöt egyszer sem kívántam meg, csak a sört. Abból is leggyakrabban csak az IPÁt, egyszer a lagert, egyszer a stout-ot, egyszer a búzát és egyszer-egyszer a meggysört és a savanyút. Szerintem sem vagyok normális, hogy ezt ennyire tudom. Egyetlenszer gondoltam jó ötletként pálinka ivására, de csak elképzeltére, mert valóban nem is volt akkor pálinka. Semmilyen más alkohol fogyasztása nem inspirált.
A Száraz Novemberem és a kocsmák
Már írtam, huszonkétszer voltam kocsmázni alkohol nélkül Száraz Novemberben, de olyan is volt, hogy egy este háromban. Szeretem ezt az intézménytípust, önmagáért, a hangulatáért, az életképeiért, nem elsősorban az italért, és sejthetően több kocsmában is jó ismerőseim, barátaim vannak. Kocsmában lenni alkohol nélkül is jó! Az alkoholtól pedig lehet tanulni. Ha tudod, hogy úgysem iszol, akkor nem vársz a hatására, mint doppingra, és megteszed azt, amit alkoholfogyasztás során tennél. Ennek a belső élménynek teljesen jóként könyvelem el a sikerarányát. Sok helyzethez jó partner az alkohol, de az oldottság képességét belső erőből is nagyon hasznos kitanulni. Nekem néha kifejezetten jó volt, hogy nem „kellett inni” – nem minden eseményhez hiányzik az ivás, amihez amúgy szokás. Sok beszélgetés, sőt ötletelés jobb, koncentráltabb, fókuszáltabb volt anélkül.
A Száraz Novemberem és az alkoholmentes italok
Ez volt az egyik legnehezebb része. Mit iszol antialkoholista helyzetben kocsmában, ha túl vagy az aktuális kávén és már unalomig hidratáltad magadat vízzel és szódával, de kerülnéd a cukros italokat, az alkoholmentes sörben meg nem sok értelmet találsz magadnak? Nem vagyok forró teás típus, még télen sem. A szirup nélküli limonádé általában rossz üzlet, mert ugyanannyiba kerül nélküle is és gyakorlatilag sok helyen csak citromos víz marad több száz forintért, ha meg lime és narancs is kerül bele, akkor annál magasabban van az ára. A light kóla maradt a leginkább kinálkozó alternatíva, aminek meg igen kikezdhető az egészségessége. A boltok polcain találtam meglepően jó cukormentes italokat is, sajnos a novemberi kocsmákba ezek nem jutottak el.
A Száraz November és a nem utazás
Ez a hónap nekem nem csak az ivásból, hanem az utazásból is méregtelenítés volt. Azt nehezebben viseltem, többször vágytam környezetváltozásra, úgy városba vagy vissza már meglátogatott helyekre. Hasznos volt nem utazni, mert sok dolgot rendbe tettem magam körül, amire nem maradt összefüggő időm úgy, hogy állandóan jöttem-mentem. Jó volt látni, hogy egyre jobban rendszerbe állnak körülöttem a kaotikussá lett dolgok, de arra is rájöttem, hogy nem cserélném el az egész éves önmagamat a novemberi önmagamra. Inkább legyen néhány hétköznapi tényező kaotikusabb körülöttem, de cserébe mehessek felfedezni. Az én középpontom máshol van és a belsőm azt diktálja, hogy ne az utazás legyen szünet az életemben, hanem az életem legyen szünet az utazásban.
A Száraz Novemberem és az emberek reakciói
Na, ez volt a legdöbbenetesebb része az egésznek. Ha tippelni kellene, akkor maximum 10% támogatás a külvilágból és 90% támadás. Akkor is, ha az utóbbi sokszor vicces formában történt. Ezt a mértéket nem jósoltam volna meg előre. Mintha visszamentünk volna a középiskolába. Gyakran próbáltak megszegésre csábítani, megbánásra biztatni vagy kérkedtek azzal, hogy ők bezzeg ihatnak vagy fejezték ki, hogy milyen hülyeség és ők sose csinálnák. Néha volt egy-egy elismerés is a végére, hogy gratulálnak, ők nem lennének erre képesek. Persze lehet, hogy a biztos vállon veregetést ehhez viszont nem kocsmákban kellett volna keresni.
A Száraz Novemberen kívül amúgy pont ugyanilyen szélsőséges az alapvető hozzáállás:
- Te akkor minden nap iszol?
- Akkor te most alkoholista vagy?
- Biztos, mindig be vagy baszva…
Az emberi gondolkodás bizony könnyen fekete-fehér.
Az első Száraz Novemberem következtetése
Nézzük az egy végét, a száz szónak (amúgy több, mint ezernek – elismerésem az ideáig olvasóknak)! Én – ha csak nem diktálja nagyobb szükség – többé nem akarom ezt ebben a formában csinálni. Inkább még állhatatosabb leszek a mindennapok kísértéseivel, felesleges külső nyomásaival kapcsolatban és nem jutok el a kompenzálás igényéig, de cserébe mindig pihenek, ha úgy érzem, hogy kell! Annyit, amennyit jól esik és amennyit igénylek. Érdemes-e saját kísérletet tenni egy Száraz Novemberrel vagy bármilyen száraz hónappal? Egyértelműen! Tanulságos Az is tanulság, ha az derül ki, hogy neked nem ebben a formában van szükséged erre.
Ha amúgy is rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
Saját Kocsmaélmények megosztására pedig nyitott ajtókkal várunk minden olvasót a KOCSMATURISTÁK – ONLINE KÉPESLAPOK KOCSMÁKBÓL című csoportunkban.
A száraz hónapban szépen haladtam az írással is, így de aktuális témák miatt nem pont az a portfólió készült el, mint amire készültem. Így – mivel nincs mögöttünk – előttünk van a beharangozott Hatvan, Bari, Hága és Frankfurt kocsmaéletét feldolgozó egy-egy írás. Alig várom, hogy felkerüljenek a térképre:
Itt pedig a Száraz Novemberben indult új rovatok első követei olvashatók:
KOCSMAVILÁGI INTERJÚK #1 – Bölöny Józsival, a Sörcikkgyűjtők alelnökével