Nyitra egy hirtelen arcon csapó, kellemes meglepetés volt Szlovákiában, mert Magyarországon ritkán hallani róla, közben egy mutatós várnegyed vár ott fából faragott Utolsó Vacsorával és meglepő kocsmafelvágottal a resti utópiától a rockerkocsma stílusú kisüzemi sörözőig és a hétköznapi hétvégi diszkókig mindennel.
A (2018) márciusi nyitrai túráról spontán döntöttem a salgótarjáni kocsmatúrán, ahol útitársam Katona Csaba mesélte, hogy két hét múlva, 15-én ünnepi beszédet megy tartani a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen. Egy külön busszal felkerekedtem én is. És bár még még mindig a Flix Bus-szé a szívem, jó volt megcsalni a RegioJettel. Tuti alternatíva a Budapestről Nyitrába utazóknak: szuper áron, kényelmesen, fedélzeti kávészervizzel. Bár lassabb a beérkezés, de jelentősen olcsóbb, mint a vonat lett volna azokban az órákban, és ha van wi-fi és konnektor akkor az utazás percei nem jelentenek kieső időt.
Ám leszállás után még így is be kellett ülnöm valahova munkálkodni.
1. nyitrai állomás: Hostinec Pelikan
(összesítve 1148. állomás)
#restijelleg
Az első kocsma szerencsére rögtön a buszpályaudvarnál várt. „Buszos resti” – ahogy az ilyesmi helyeket magamban hívom.
Itt összekapcsolódott és mégis elválasztva maradt két külön világ: egy nőiesebb kávézó zöld és narancssárga színekkel és egy valóban resti hangulatú kocsma. Az utóbbi még Magyarországon is párját ritkítóan hiteles lenne. Még az is stimmelt, hogy nem volt annyiféle csapolt sör, mint csap. Ráadásképp az itt még aktívan tekergő cigifüst és -szag csak fokozta a nosztalgiát.
Kifelé a női részre is belestem és tapasztaltam, hogy hiába határolódik el élesen egy „kávézó” feliratú ajtóval, azért is ott is folynak a piák, de legalább jó alibit ád, hogy te nem a bűnös oldalon ülsz. A bűnös felén, ahol minden felület fa vagy pasztellszínűre festett, ahol egy bácsi épp a számláit szortírozta, egy pár hármasával itta a felest a söréhez, ment a közös szappanopera nézés, és az aktív sportfogadás.
Az eltűnőfélben lévő régi hangulatok kedvelőinek ajánlom.
Nyitrai városkép, kocsmakörkép
Gyalog siettem az ünnepségre, át a városon és közben volt alkalmam körülnézni a viszonylag csendes március délutáni nyitrai utcákon. Nyitra Szlovákia hatodik legnagyobb városa nagyjából 77.000 fővel. Eleinte a megkopott régmúltat meg szocialista éra örökségképét láttam pepitában a modern idők kevély foltszerű betüremkedéseivel. Aztán közelítve a belvárost, ezt az egyveleget egyre felváltotta a rend: a térkő, a sétálózóna, a felújított homlokzatok. Nyugtáztam, hogy elég sok kocsma díszíti az utcákat, akár kapualjakban is bújnak, de valaha még több lehetett, mert sokat találtam véglegesen bezárva.
Március 15 Nyitrán
Még sosem éltem át a határon túli március 15-ei ünneplést. Sajnos én csak a kórusra értem oda, így a himnusz alatti arcokból és mozdulatokból, és az ünnepély utáni beszélgetésekből tudtam megtapasztalni a spirituszát. Nem számítottam rá, hogy így fogok érezni, de megható volt. Jelentőségteljességet találtam a szemekben és a szavakban. Más volt. Semmi manír. Nem üres kötelességtudat, ön-mellveregetés, kivagyiság és semmi extra mellékzönge, cserébe kötődés, kapcsolódás, jelentés és megkockáztatom: áhítat. Mintha egy misén lettem volna. Ezzel nem azt mondom, hogy határokon belül általánosan az ellenkezője jellemző, de ez az intenzív különbség engem itt érintett meg és anélkül, hogy kerestem volna. (Bele ne keverjen ebbe senki politikai vagy nemzeti propagandát! Az emberség megfigyeléséről van szó, áthallás nélkül. Aki mást feltételez, nem belőlem indul ki).
Az ünnepség után részt vettünk egy fogadáson az egyetemen, ahol meg is kínáltak bennünket helyi speckókkal:
Citrusos Fernet és Aloe Verás folyékony zöldség
2. nyitrai állomás – Beer Time Nitra – Craft Beer Bar
#craftbeerbar
Este mivel a Fenékig sör blog (akkor még) nyitrai különítménye, Vivi és Marci nyújtották az idegenvezetést, nem meglepően átváltottunk a kisüzemi sörvágányra és megérkeztünk a Beer Time Nitraba helyi söröket, főleg a ház saját söreit kóstolni.
A Fenékig blog fél csapatával és Katona Csabával
A Beer Time Nitra az a mai menő kisüzemi söröző (craft beer bar) volt, amiből minden haladó szellemű városban kell legalább egy.
És azon túl, hogy ötösre leltározta a mai trendeket (lámpák, falminták, fotók, csapstílus, stb.), mégis sugárzott belőle az a gömbölyű szlovák sörözős komplexitásérzet, amit pozsonyi kocsmákban is tapasztaltam. A sznobság fenyegetése nélkül lehet kedvére vasalt ing és nadrág viselőinek munka után, és pont így a szakadtság fenyegetése nélkül lehet kedvére akár a gördeszkákkal érkezőknek is. Egy felnőtt, de fiatalos helyszín, ahol kivetítőn világít a sörlap (mint nálunk mondjunk a MONYO Tap House-ban).
Nálunk szokatlan párosításban, 4 dl korsóméretben és 1 dl kóstolópohárban lehet sört rendelni. Magyar szemszögből is egész jutányosra jön ki. Egyrészt a koncepcióban van alapsör is, így mondjuk szlovák Urpinerrel 4 dl-es kiszerelésben már 1,4 Euróért lehet már sorozat-sörözni. Egy naprakész gourmet kakaó babos milk stout 4 dl-je pedig nem lépte túl a 2,6 Eurót. Nyugat-Európában ez a 3 dl-s népsör ára egy alsó-középkocsmában.
A tíztételes váltakozó sörmenün ottjártunkkor a nyitrai kisüzemitől kezdve főleg szlovák sörök sorakoztak, de helyet kapott a cseh különlegesség, a német búza és az Ominopollo hypersöre is (3,9 Euro – 4 dl). Üveges, fémdobozos kínálat is volt nemzeti és nemzetközi kisüzemi sörökből.
Kaják a rágcsa szinttől felfelé voltak kaphatók (grisini, chips, pisztácia) és megálltak az előétel-ínyenc szendvics vonalnál. Az bisztrómenün a helyrajzilag várható hermelinen túl olyan szokatlanságok is helyet kaptak, mint ropogtató töpörtyű , sőt disznósajt (!!!) ezek 3-3,5 Euro körül, de a tépett húsos szendvics sem hagyta el a 4,9 Eurót, míg csilis-baconös hot-dog-ot 3,6-ért, egy tortilla wrap-et 3,9 Euróért kínáltak.
További extrának kártyajátékokat (játszották is) és helyben kapható csípős szószokat (Čípoš Laci Chilli – Erős Pista spanja tán?) figyeltem ki.
Mi csak ittunk. A kóstolt sörök megbízható minőséget mutattak, de „húde!” élményem nem maradt utánuk.
A külcsín részleteiben legjobban a fröccsekes („kendermagos”) lambéria eredetieskedett, de azért voltak kihívó falfestmények is:
Összességében jó emlékű, kerek hely, érezni rajta, hogy éltetik, frissen tartják. Sokoldalú koncepciója miatt többször járós, és minden eleme egyértelműen bizonyos szint feletti. Szuperhősnek semelyik velejárójában nem találtam, de ha pontoznék, biztos igen jó pontot kapna az egyesével erős részletek miatt.
Ínyenc sörturistáknak ajánlom!
3. nyitrai állomás – Mariatchi Nitra – A rocker kisüzemi söröző
#közösségihely
A Mariatchi Nitra egy olyan szokatlan keverék hely, ami nem csak Nyitrának, de az eddig ismert nemzetközi kisüzemi sörszénának is kiemelkedően dicsőségére válik egyediségével. Egy több évtizedes rockerkocsma hangulata egyesül egészen választékos kisüzemi sörkínálattal.
Az óvárosi részen található viszonylag nagy, három termes belevaló esti-éjjeli kocsma.
– Nyitra lelke – mondták róla a nyitrai lányok, akiknek később az asztalához csapódtam:
Barátságos színek, formák, anyagok és pulton kívül és belül is barátságos emberek fogadtak bennünket. A falakon zenés- és filmplakátok, mai bandák matricái, csócsó, pult felett sörösüveg-gyűjtemény.
A pultra egyszer csak olívát dobtak a sör mellé, mint az olaszok. Csabát más vendégek meghívták egy pálinkára, és azt is örömmel fogadták, hogy magyarok vagyunk.
Kellett ez a hely a teljességhez, mert bár kisüzemi sörügyben valamivel hátrébb áll a Beer Time Nitrától, ez egy jóval közösségibb kocsma míg az előbbi inkább saját társaságos. Ugyanakkor itt is lehetett jó söröket inni, ráadásul még olcsóbban.
5 csapról 0,3 dl és 0,5 dl kiszerelésben csapoltak. És a legdrágább korsó sem ment 2 euró felé. Pohárban pedig már 0,7 Euróért is lehetett kapni. Cserébe az ötből három világos lager, inkább kisebb cseh és szlovák főzdéktől. Volt két IPA is, egy amerikai és egy vérnarancsos. Teljesen rendben voltak, újratöltős sörök. Üveges söröket is kínálnak, főleg Brewdogot és cseh és szlovák kisüzemieket. A kínálat váltakozik. Vessétek vigyázó szemeteket a Pivovar Stupavarra, ami a szlovák punk sörfőzde.
Elég későn nyitnak (este 18:00), de a helyiek eléggé számolnak vele éjszaka. Ha csak egy kocsmába mész be Nyitrában, az eddigiek alapján, ez legyen az! Lehet, hogy még egy koncertet is elcsípsz. Vasárnap viszont nincsenek nyitva!
Ajánlom azoknak, akik egyszerre szeretik a változatos helyi sört és a szálkásabb kocsmaéletet:
4. nyitrai állomás – Devil’s Pub – Itt van az ördög, amikor nem alszik
#bulizomhaúgyvan
A rohanás közbeni felfedezéseim közül a Devil’s Pub-ba vágytam leghevesebb kíváncsisággal, annyira offenzívan hívogatott az utcáról.
Az éjszakai kipróbálás alkalmával azonban nem szó szerinti kocsmát találtunk, hanem egy hétköznap is pörgős diszkót tánctudásukat versenyfitogtató fiúkkal és rúdon pörgő nagyon fiatal vendéglányokkal.
A márkaképviseletre nem lehetett panasz, ördögiek voltak, ahol lehetett:
Cserébe ahogy az bulisabb helyeknél sok helyen lenni szokott, inkább főcsapás irány szerint italkínálattal fegyverkeztek fel: Zlaty Bazant ’73 például.
A westernesebb, külvárosi diszkósabb lelkületű bulizóknak ajánlom. Elvileg elég jellemző hely Nyitrában, ahol a kocsmából szinte bármikor egyenesen a buliba vezet az út. Erre láttunk is élő példát.
5. nyitrai állomás a PKO Penzión kocsmája
#éjjelnappali
Az, hogy hazaérsz a kocsmatúráról, csak akkor jelenti azt, hogy aznap többet nem fogsz kocsmázni, ha nem vár otthon is egy kocsma, mint minket a szállásunk, PKO Penzión éjjel-nappali bárja.
Itt még eltoltunk egy Pilsner kört egy bűnfinom chipssel, amihez foghatót soha, sehol nem ettem. Szerintem az ördög velünk jött az előző helyről és győzött.
Nappal amúgy bowling pálya is jár mellé. Sokáig azt hittük, hogy ezzel meg is volt az utolsó nyitrai állomásunk, de tévedtünk.
Nyitrai Vár(os) nézés
A másnapot városnézésre használtuk. Pont ezért volt a nyitrai kaland az ideális kocsmatúra, mert egy nem túlzásba vitt, de mégis változatos esti-éjjeli kocsmázást nappali felfedezés követett a várnegyedben.
Nyitra várnegyedét többen Veszprémmel hozzák párhuzamba
Az én kedvencem a fa Utolsó Vacsora volt, amely teljesen felkészületlenül, meglepetésként ért. Egy szlovákiai fafaragó, Peter Šrank kitűnő műve:
A közeli szépségen kívül a horizont is megnyílik:
Erre a képkockára mondtam, hogy a kontinentális Nápoly
És a kulturálódáson túl aznap is kijutott a kocsmázás élményből is. Aranyszabályom, ha vasúttal mész tovább, mindig érkezz időben, és számíts egy restire. Remek meglepetések várhatnak. A miénk feltette Nyitrára a koronát, de előtte tűzzük napirendre az egyik érintettet, a Corgoňt.
Corgoň – (egykor) Nyitra söre
#városilegenda
Aki megérkezik Nyitrába, különösen sok Corgoň sörtáblával fog találkozni. Ez állítólag Szlovákia-szerte sajátos ma már, de itt az eredetvárosban van az epicentrum. Corgoň egy nyitrai legenda a török megszállás idejéből, akinek a szobra a vár közelében látható.
Egy marcona helyi fémmunkás volt, aki ahányszor megütötte az üllőt a kalapácsával, beleremegett a város. Elvileg szenes ábrázattal, vérben forgó szemmel ő ijesztette el először a támadó törököt, köveket gurítva rájuk a várdomb lejtőjén, de ő maga még a köveknél is ijesztőbben hatott a támadókra.
Róla nevezték el 1992-ben a város sörét, amit a helyi 1896-os alapítású sörgyárban a 2000-es évek elejéig gyártottak. A sör neve elválaszthatatlan maradt Nyitrától, bár a gyártás már Ógyallán, a Heineken gyárban folyik.
A Corgoň számomra semmi különös, 10-es szárazanyagtartalmú, jellemző közép-európai lager, de fogyasztása fejben kiegészül azzal, hogy városi eredetű, helyi legendának dedikált terméket kortyolok. Úgyhogy ha visszatérek, Nyitra mindig jó nálam egy Corgoňra.
6. nyitrai állomás: Lahódky Anka – Katona Csaba világa
#restijelleg
Az utolsó állomás, ahol a Corgoňt is kipróbáltam, a vasútállomás menti, elvileg Szlovákiában is egyre jobban párját ritkító talponálló falatozó, italozó volt, olyan hűtőpulttal, mintha egy kisvárosi kisboltban lennénk. Ezt is jelentette a neve, hogy „Anka csemege”. Persze az a fajta csemegeüzlet volt, ahol azért fogyott rendesen a csapolt sör, a különböző sebességgel ivott kávé, és az egy-egy rövidital is.
Ez a kombináció egy veszélyeztetett faj ma már: lehet kolbászt és virslit falatozni sör és kávé mellé időutazó körülmények között. Voltak saláták, hidegtálak, és helyben kisütött termékek is. Nagyon előzékenyek és jó fejek voltak velünk és mindenféle mézes-mázasság nélkül. Mondták azt is, hogy mi friss épp. Az útra még vittünk a helyi erejű kapusznyikát (káposztás péksüti) és plackát (tócsniszerű resztelt krumplis lepény:)
A régi piacokon és restikben lakmározni szeretőknek ezt is ajánlom.
Nyitra – zárszó, következtetések
Nyitra egy napos, egy éjszakás programként már most jól vizsgázott és ennél még biztosan többet tartogat, hiszen egészen 24 órát sem teszteltem. Egy szlovákiai felfedező túrába simán beválogatásra érdemes. A várban felemelő élmény sétálni, és aki itt van egy Beer Time Nitra & Mariatchi kombóval elégedettséggel egészítheti ki. Figyelem az előbbi is csak délután 16:00-tól nyit. Nappali zsánerélménynek viszont ott a Lahódky Anka. A középvárosi diszkók híveinek pedig nem kell hétvégékig várnia. Itt hétköznap is élik! Az óvárosi rész villantott bárkinek szép épületeket, de mai városnegyedről elsőre blikkre inkább vélem, hogy jobbára csak a hozzám hasonló kattanásig urbanistákat fogja lekötni. Bennem mindenesetre maradt még kíváncsiság a folytatásra és tovább motivált további szlovákiai városok felfedezésére. Másnap Kassára mentem. Beszámoló hamarosan!
Térképen a nyitrai kocsmák is
Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista
A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista
Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.
Eddigi szlovákiai írások a Kocsmaturistán: