Új rovatot indítok ezzel a poszttal. Gyors képes városi beszámolók, akár a helyszínről. Miért helikopter nélkül? Mert amikor rákeresek egy városra a Google-n, és csak képes benyomásokat szeretnék elsőre, a fotótalálatoknak nagyjából a fele helikopterperspektívából mutatja a helyszínt. Úgy ahogy általában nem is fogjuk látni, amint megérkezünk. Meg akarom mutatni, hogy én milyennek láttam az adott várost a felfedezésem során, a földről, az utcáról, közelről. Még azelőtt, hogy beszámolnék a kocsmáiról.
Több oka is van ennek a rovatnak.
- Igyekszem többet írni naprakészen a helyszínről jelentkezve. Több, mint két év alatt csak egyszer csináltam. Bírtam és azóta is hiányzott. (bár ez nem lesz feltétele ennek a rovatnak sem).
- Akarom, hogy néha a „turista” is érvényesüljön a koncepcióból, ne csak a kocsma. Annak úgyis eljön az ideje. Így újra előveszem a NEMKOCSMA taget.
A képek továbbra is telefonnal készültek, egyszerűek, minimálisan szerkesztettek. Turistafotók. Kocsmaturista fotók, csak most főként kocsmák nélkül.
Komplett idegenvezetői szerepkört nem öltök magamra, hiszen arra rengeteg anyag van a neten, csak meg akarom mutatni a városok számomra érdekes képkockáit a kocsmák előtt, a kocsmák között, a kocsmák mellett. Amihez van megjegyzésem, vagy kikívánkozik egy szóbeli hangulatjelentés, természetesen nem hallgatom el. De többségében beszéljenek képek:
Fiume – Rijeka helikoper nélkül
Örülök, hogy Fiumével kezdem ezt a rovatot, mert egyrészt a közelben (Abbázia – Opatija) pattant ki a Kocsmaturista első ötletszikrája, másodsorban pedig nagyon izgalmas, ritka városképű település, ahogy együtt mutatkozik meg a szocializmus öröksége a mediterrán vonásokkal, és az Osztrák-Magyar Monarchiás korlenyomataival.
Ha busszal érkezünk Fiumébe, a központi buszmegállónál rögtön nem akármilyen látnivalóra szállhatunk ki, a Kapucínus-rendi Lurdi asszonyok templomára.
Tetszett, ahogy egy magyarhoz egészen hasonló kis utcák végén feltűnik a tengeri kikötő, nagy hajókkal.
A következő képen a fehér ruhás úr rosszabb volt, mint én. Le akarta fényképezni, hogy az információs kivetítőn újra megjelenjen a Rijeka felirat a pontos idővel, és ennek érdekében reklámok sokaságát várta végig, és amíg ott voltam, hiába. Azért elég beteg voltam én is, mert én meg azt vártam, hogy őt fényképezhessem le annak fényképezése közben, de én előbb adtam fel. A Jennifer Anistonos reklámnál azt gondoltam, jobb már nem lehet, és odébb álltam:
A csónakokat és a névadó folyó és a tenger találkozását elhagyva, újra teljesen újszerű városkép fogad. Sokkal esetlegesebb, nyersebb, vegyesebb, de több jellemzőjében igazán mély-mediterrán:
A következő fotón aztán van zsánerkép keveredés. Azért szerettem ezt komponálni, mert lenn ült a társasház előtti udvaron, méregzöld műanyag széken egy idős pár, akik fűrkészték, hogy mit csinálok és mosolyogva támogattak ebben, majd még nagyobb mosollyal integettek a végén:
Az már perverznek számít, hogy én ezt is gyönyörűnek látom itt lenn:
Voltak érdekes megoldások, mintha a holland utcaművészet lábnyomát látnánk, de nem (sajnos szomorú története van):
Ugyanez éjjel a túloldalról:
A városrész, Pecine ahol a hostelt választottam, a közvetlen közelben régi villákat is bőséggel mutatott. Ezek a tengerre néznek:
Végül eltaláltam a hostelbe, ami szintén egy régi villaépületben lett kialakítva. ‘Youth hostel, Rijeka”:
Azért, hogy mutassam előre, hogy ne aggódjatok, voltam kocsmában is. Az első esti idegenvezetőm, Gordan, megmutatta, hogy a színház környékén sok egység leledzik, az itt látható, King’s Caffe egy egyszerűbb kisebb kocsma második, elegánsabb nagytesója, ahol már kocsmakajákat (pl. hamburger, bruschetta) is szolgálnak fel, és saját lagerük van, de majd a kocsmás beszámolóban többet írok róluk:
Modern, 2010-es szobor a fiumei Korzón. Egyik használt nevén: setač (=sétáló, meglepően hasonló szó)
Ezt a gasztró-kapualjat nagyon bírtam, de még nem derítettem fel:
A fiatalok, ahogy Magyarországon is, Zágrábban is, szívesen bandáztak tereken:
A várostorony mögötti tér éjfél után
Az is nagyon érdekes Fiumében (Zágrábban is), hogy a turisztikai zóna nagyon gyorsan ér véget és hirtelen adja át magát más városképnek. Ilyennek láthatjuk a kora hajnali főutcát a fővonalon maradva:
De ha picit mögé nézünk ennek, gyorsan ilyesmit is találhatjuk, szó szerint pár lépésnyire:
Félre ne értsen senki, ez nem kritika részemről. Direkt szeretem a meglepő, kiszámíthatatlan városokat, amik mozaikdarabokká bonthatóak fejben. És nagyon komáztam ezeket a ilyen semmiből elbukkanó utcaművészet villanásokat is:
Remélem el tudtam mondani képekben is, hogy miért szerethetem ennyire ezt az összetett, ellentmondásos várost.
A folytatás itt látható, olvasható:
Fiume első látásra: A város arcai, Halpiac, Trsat hegy és vár, Kantrida strand, kocsmaélet @Rijeka
Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista
A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista
Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.
Rijeka a Kocsmaturista térképen:
Korábbi hasonló írás Bolognából, több szöveggel:
Itt pedig a Kocsmaturista Horvátországból származó gyökereiről:
AHOGY KEZDŐDÖTT: Az 1. nulladik állomás – Maxi Bar, Opatija, Horvátország