Ezennel elkezdek egy új alrovatot, „Nem Kocsma, nem Turista” névvel, amihez főleg akkor fogok nyúlni, ha lezárom egy-egy város kocsmatúra beszámolóját. Végezetül összeírom mindazokat a dolgokat, amiket még szerettem vagy amikre felfigyeltem, amiken csodálkoztam az adott városban a kocsmák falain kívül, de amikre a kocsmás posztokban mégsem jutott elegendő reflektorfény. Azoknak a főbb látványosságoknak a részletezésétől szintén igyekszem eltekinteni, amiket a klasszikus turistakönyvekben, helyi vagy idegenforgalmi weboldalakon és alkalmazásokban is nagyon könnyen meg lehet találni. Lássuk Bolognát ezzel a szemmel:
1. Az árkádok – sokféleképpen sokfélék, akár meglepően díszítettek és tényleg az egész várost behálózzák. Valóban alig lehet árkádok nélküli épületet találni.
2. Az üzletredőny-festmények, amik az épp zárva lévő üzleteket nagy mennyiségben és nagy változatosságban borították, sokszor kacsintva utalva a mögöttük megbúvó tevékenységi körre.
3. Látványos büfékonya ízelítők: a meglepő vagy figyelemre méltó vizuális ízelítők úton-útfélen támadtak Bologna gyorsabb falatjaiból. Itt van példának ez a legelső gasztro-sokk, ami érkezés után ért egy török büfé kirakatában egy hasábburgonyás pizza formájában vagy az a tálalási játékosság, amit a helyek az aperitivo falatokkal művelnek, hogy a nagyérdeműt csalogatják.
4. Az, hogy lehetett „L” alakban haladni a zebrán a körfogalomnál.
5. A Parco del Cavaticcio művészi hangulatú világa, ahol egyúttal a legnagyobb látható kanálissal találkoztam Bolognában.
6. A Parco 11. Settembre 2011. öt ágú platán fája, amit az öt kontinens békéjére avattak fel.
7. PizzAltero, 1957. óta létező pizzázó(lánc), amit még dalba is foglaltak, Lucio Dalla: Dark Bologna című művében, „per prima cosa mangio una pizza da Altero” (= első dologként eszek egy pizzát az Alterótól.) Megkóstoltam a szarvasgombásat, tényleg kötelező!
8. A Reno folyó rejtett kanálisai, ahogy néhány helyen még megtekinthetők a városban. Ez például egy kis ablakon keresztül, a Via Piellán.
Végül, röviden kicsit turistásabban is, az óváros hangsúlyosan történelmi képkockáiból a saját kedvenceim:
1. A Via Ugo Bassi („Bologna mártírjáról” elnevezett utca) végén a látkép a Piazza di Porta Ravegnana (=Ravennai kapu tér). Feledhetetlen, súlyos kompozíció, a leghíresebb megmaradt tornyokkal (Asinelli <[97 m] és Garisenda), amiket számos korábbi társukkal középkori felhőkarcolóknak is becéznek, a város védőszentjének, San Petronio-nak a szobrával és egy templommal és egy palotával sűrűn megpakolva.
2. A Fő tér (Piazza Maggiore) a számomra legszebb épület felé nézve. Ez a Palazzo d’Accursio (korábban városháza, ma múzeum).
3. A Piazza San Stefano, ahova direkt a korábban helyi lakos, Rosa ajánlásra mentem. Erősen magával ragadó kicsi és nem is olyan kicsi tér.
Bologna három nap alatt az egyik legkedvesebb városom lett a vibráló élet, a lakói mentalitása, a változatossága, a felfedezendő titkai miatt és a forgatagának, a vöröses-sárgás színeinek, zöldes zsaluinak és növényeinek az összhatásával.
Mind kocsmák, mind átélni/látnivalók szemszögéből sok minden maradt még belőle, és nem csak újdonságért, hanem ismétlésért is szívesen térek vissza. Lett hova és kikhez.
IDE KATTINTVA LÁTHATÓK A KOCSMA TÉMÁJÚ ÍRÁSOK BOLOGNÁRÓL EGYBEN (fordított sorrendben:
https://test.kocsmaturista.hu/tag/bologna/
Folytatás Padovával hamarosan!