Hogy hangzik az, hogy két és fél órán keresztül kísértem a sört hosszúlépéssel? Remek volt! Valójában a Hosszúlépés nevű, különleges budapesti sétákat kínáló cég új túráján vettem részt, „A pesti sör” címmel, Katona Csaba sörtörténész vezetésével. Évszázadokon suhantunk át sörtörténelemből, lehetett egy sor AHA-élményünk, és ledöntöttünk pár sztereotípiát a magyarok sörfogyasztási múltjáról és szokásairól.
Nagy kedvelője vagyok Katona Csaba munkásságának sörvonalon. Már írtam róla itt és itt (<kattints!)
Ő az MTA történésze, és azon belül sörtörténész is. Én ebben a vonatkozásában hallgattam eddig többször, és ez alkalommal is. A program két és fél órás hossza garantálta, hogy még az előismereteim ellenére is tele lesz újdonsággal.
Helyben a régi pesti városfalnál kezdtük a sétát, az V. kerületi Bástya utcában, időben viszont sokkal messzebbről. A sör eredetéig, első történelmi leleteiig tekintettünk vissza.
Ahogy megindultunk, az évszázadok is velünk siettek, a sör – részben – ma is érvényes fogalmi követelményein át hamar befutottunk a 19. századi magyar múltba, amiről már sokat lehetett regélni. Különösen fontos, hogy sűrítve összefoglalva ez a téma sokkal szárazabban hangzik, mint ahogy Csaba sziporkázó előadásában buborékozott. Neki személyes célja is saját stílusával ellentartani az uncsi történész imázsnak.
Szemléletesen megelevenítette a régi időket. Az én szemeim előtt simán kisfilmként forgott, ahogy egy részeg szekeres kereskedő sört böfögve vitatkozik a városkapunál, miközben a háttérben nyüzsög a vásári forgatag.
Sokat megtudtunk az akkori kocsmákról, például a Két pisztolyról, de nem lövöm le. Khmm! Jó pár helyre be is tértünk. Én például most jártam először a Kálvin téri Café Intenzo mögötti máig múltidéző szobros udvarban vagy a Café Astoriában látványos belterében vagy a benn, a pesti megyeháza udvarában.
Ilyen indokolt kényelmességgel ezeken a helyeken aligha lehetne máskor simán körülnézni. Ugye, hogy magunktól nem is feltétlen tippelnénk elsőre, hogy pont ezeknek a mai ötödik kerületi elegáns helyszíneknek van köze a pesti sör és kocsmák történelemének árnyékos oldalához? A régi Pilvax kávéházhoz is eltalpaltunk, és a szabadságharc körüli alkoholfogyasztás szerepe is más megvilágításba került, ahogy a korábbi „nem koccintunk sörrel” hozzáállás is alapjaiban megkérdőjeleződött a történészi elemzés által.
Jó kis túra volt! Nem is olyan kicsi, mert gyakorlatilag három kerületben keringtünk két és fél órán és nyolc megállón keresztül. Ez már kocsmatúrából is tartalmas mennyiség!
Az utolsó helyszínen a látványos Kárpátia étteremben pihentünk meg, és kóstoltunk mai magyar söröket.
A békésszentandrási Szent András sörfőzde ale & lager hibridjét, a Magyar Vándort és a Rothbeer-től pedig az aktuális Bakancslistát.
Bevallom, bennem ott és akkor került igazán helyre az utóbbi rendeltetése is. Ugyanazt a sört főzik, 11 hónapon keresztül, csak mindig más komlóval, és tizenkettediknek az évi legnépszerűbbet újra. Igen jó ötlet, innentől késői beszállóként én is követni fogom a változatokat.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt a túrát, sőt még kicsit féltem is a totál kezdőket a témában, mert töménytelen újdonságot, érdekességet lehet hallani a sörgyártás és sörfogyasztás talán minden vonatkozásában és sok mindent a korabeli kocsma- és étteremkultúráról, sőt, kiemelem, a városról is. Aki annyira tudásszomjas, mint én, és a részleteken is le tud ragadni, az nagyon relaxáltan, üres fejjel érkezzen, mert itt megtöltik azt a fejet rendesen.
Néhány hasznos link (kattints!)
A Hosszúlépés weboldal, ahol van még sok más érdekes túra is!
Katona Csaba bemutatkozó oldala
A bejegyzés fotóit Dégay Péter barátom készítette, itt az ő weboldala!
Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok tőlem budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!