Kicsit megritkultak az utóbbi pár napban a blogbejegyzések a weboldalon és inkább a Facebook oldal helyzetjelentéseivel adtam hírt arról, hogy mi történik épp. A háttér egy mondatban összefoglalható: éppen terepen vagyok és az élményt és a tapasztalatot szüretelem eljövendő bejegyzésekhez, méghozzá ismét Hollandiában.
Amióta elindítottam a blogot, kifejezetten a weboldalon még sosem jelentkeztem helyszínről. A legtöbb külföldi és vidéki magyar iromány mindig pár hónapos csúszással (kb. 2-9 hónap) jelent meg korábbi jegyzetek alapján. Az sem fordult még soha elő, hogy amikor aktuálisan futott egy várost vagy egy országrészt feldolgozó sorozatom az oldalon (mint ahogy most Hollandia), akkor valós időben is pont ugyanarra a színtérre tértem volna vissza. Most már igen!
Ez egészen tudathasadásos állapot, hiszen van még hátra két-három írás az előző, 2016-os holland sorozatból, amit eddig az akkori, egyszeri látogatásom élménykészletével, az addig megszerzett holland tudatossággal írtam, de már nem tudom csak azzal befejezni. A friss napok új élményei, megfigyelései beleszólnak már ebbe. Többet láttam, többet értettem meg, többet hallgattam embereket mesélni a környezetükről, a helyi kocsmai szokásokról, több összehasonlítási alapom lett holland kocsmákból és az új teljesebb kép kihat arra is, ahogy a korábbi részleteket látom. Vissza a jövőből!
Azt előre elárulom, hogy nagyon megszerettem Hollandiát. Se tavaly, se idén nem magáért az országért választottam az úti célt, hanem baráti látogatóba jöttem, és „alkalom szüli a Kocsmaturistát” alapon estem neki a helyi kocsmatérképészeti felfedezésnek. Eredetileg nem szerepelt volna az elsők között meglátogatandó országok rövid listájában, de innentől már tudatosan akarok ide visszatérni és továbbkutatni az itteni kocsmakultúrát, főleg a holland barna kocsmák (bruin café) egyesek szerint már eltűnőfélben lévő világát.
Ezen kivételes apropóból nézzünk egy-két idei megfigyelést elöljáróban:
Igen összetett az kép. Nagyon jelen van a művésziesség, a design, a kreativitás a kocsmaküllemben is. Az a nemzet, akinek a lakóházablakai sokszor kirakatrendezők munkájával érnek fel, nem adhatja alább kocsmaberendezésnél sem. Minden kocsmastílust kicsit újraalkotnak, még az indusztriálist is.
Jellemzőbben viszont sötétebbek a kocsmák. Kívülről sokszor el sem lehet dönteni, hogy nyitva vannak-e, mégis nagy szerep jut a világításnak. Az elegánsabb helyeken a csillárok hangsúlyos elemek, de az a kevésbé glancos lámpák és burák is mindig figyelemfelkeltők. Láthatóan szeretnek velük kitűnni, különbözni az egységek.
Általában csak tompa fénnyel világítanak, félhomályosan hagyva a vendégteret. Van olyan is, aki ezzel az irányzattal direkt szembe megy és pont ettől lesz egyedi, nagy ablakokkal, erős világítással.
Az alapkocsmakaja a szendvics. Nehéz olyan helyre bukkani, ahol ne lennének felkészültek egy jópofa grill szendvicsre, bagettre vagy toastra. A mindennapi holland étkezési kultúrában eleve nagy szerepe van a szendvicsfogyasztásnak. A komplexebb gasztronómiájú kocsmákban már árulnak helyi falatokat, kolbászkákat, felvágott és sajttálakat, bitterballent (húsgolyók) vagy a népszerű import tételt, a kicsi mártogatós tavaszi tekercset, a loempia-t. Frikandelt (holland kolbászszerűség) kocsmában még nem sikerült tetten érni, de kocsmák között gyakran lelhetőek fel utcai frikandel főszereplésű falatkaautomaták, ahol krokettet, holland rántott sajtot (kaas souflé) és rántott csirke-rudakat is lehet enni.
A sörkultúra az arra figyelmes szem számára már itt is láthatóan fortyog. Bár összességében még elég megosztott az erről való gondolkodás, és sokan a régi ismert márkákra, alapvető holland sörökre vagy leggyakoribb import belgákra gondolnak és figyelnek, amikor sörözésről van szó, viszont a legtöbb kisebb kocsmában is megjelent már néhány kisüzemi csap vagy import ritkaság.
A Heineken által megvásárolt, de részben saját úton járó nagyüzemi Brand márka egész széles választékkal működik (13 eféle). Ők Hollandia legrégebbinek aposztrofált sörfőzdéje, történelmük 1340-ig mutat vissza. Újabban kapható tőlük Amber ale, Saison és IPA is, ráadásul ízlett is minden megkóstolt fajta.
Kifejezetten jó élmény volt az elmúlt pár napban Hollandiában sörözni, mert a találomra kipróbált új tételek mind különlegesek, markánsak voltak. Úgy tűnik kicsit más úton járnak, mint mi magyarok, és nem annyira domborodik náluk uralkodóan az IPA vonal, sőt a megízlelt IPA söreik bár jók-jók, de elég visszafogottak voltak nemzetünk különlegességeihez képest.
Egy mindenivó számára sörözni a legtöbb helyen olcsóbb, mint borozni. A bormérés alapegysége a másfél deci. Ezt felöntik buborékos ásványvízzel, ha kéred. A gépi szódát elvileg ismerik, de sehol sem találtam. A ház bora gyakran volt chardonay. Egy másfél deci 3,5-4,2 euró között mozgott, így üzletileg ritkán érte volna meg azt választani. A régi nagyüzemi söröket még mindig 2 decijével poharazzák alapból, amik ára 1,5 eurótól 2,5 euróig terjed. Ha már kicsit különlegesebb a sör, főleg, ha belga, akkor megugorhatja a 3-3,5 eurót is. A kézműves sörök sem sokkal drágábbak a nagyüzemeiknél. 3,2-3,7 euroba kerültek többségében, de azokat már reform 3-4 decijével mérik. A sörárak eddigiek szerint nem nagyon különböznek a hely színvonala (sokszor még éttermit is belevéve) és elhelyezkedése alapján. Eindhoven központjában ugyanannyiért ittam egy barna kocsmában, mint egy modern menőben vagy a hágai kikötőben vagy tengerparton vagy a kb. 80.000-es lakosságú Herleen kieső kis kertvárosi utcájában.
Érdekes megfigyelés, hogy szinte minden márkához – akár nagyüzemi, akár kisüzemi van márkahűen feliratozott, sokszor a sörfajtához illő sörös pohár, korsó és igényesen ügyelnek arra, hogy abban is szolgálják fel. Az olaszokhoz hasonlóan sokszor kedveskednek falatkákkal egy-egy italhoz, egy pohárka rágcsaválogatás, egy kis vödör chips vagy egy kis kolbász-sajt kombó koktélpálcikán.
Nagyon sok jó kocsmaélményem volt az elmúlt napokban, és Herleent és Maastrichtot már az új tudattal és az új kocsmákkal kiegészítve fogom bemutatni a holland sorozatban.
Ha extra tartalmat is olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
Korábbi bejegyzések a holland sorozatból:
Amszterdami kocsmajáráson #3 – A dákós, a táncos és a szerelő