Vigyél el egy kocsmába! – Az egyik legérdekesebb megfigyelés számomra mindig az, hogy a helyiek hova vezetnek. Logikusan mindig oda, ahova ők is járnak, amit ismernek, szeretnek. Kinek melyik kocsma és miért tud kiemelkedni a sokaságból a városában? Ez mindenképpen érdekes, mindegy, hogy az illető odaszületett helyi vagy csak pár éve vagy hónapja él ott, akár egy másik országból. Amszterdam első estéjén, amikor a szállásadónk Viktor végzett a munkával, elment az egyik kedvenc helyére, és ott csatlakoztunk hozzá. Erről és még két felfedezésről szól a mai mese.
Követve Viktor útbaigazítását egy új környékre érkeztünk. Ő azt mondta róla, hogy ez már nem egészen a bel-belváros, de azért még jócskán központi. A közönség kevesebb turistából és több itt lakóból áll. Egészen hátsó utca hangulata volt a célterületnek, azzal az érzéssel, hogy ide már csak akkor térsz be, ha tudsz valamit. Viktor a közelben dolgozott ekkoriban. Azon az utcaszakaszon, ahol rátaláltunk, a „The Poolbar-ig” három vendéglátóhellyel találkoztunk. Az utca egységben létezett velük, szinte elválaszthatatlanul tartozott hozzájuk, vidám és élénk népekkel. A Poolbar egy labirintusos komplexum, több szinttel, több teremmel, kuckóval, de közöttük üvegfallal vagy fal nélkül átláthatóvá téve mindenkinek mindent a leghátsó faltól az utcai kirakatig.
Így az intimebb sarkokban bár elég elszeparáltan ülhetsz a saját társaságoddal, mégis folyamatosan érzed, hogy részese vagy valami nagyobbnak, egy fáradhatatlanul vibráló közegnek. Ugyanakkor ez az erősen taglaló felosztás egyedi és hatásos, főleg biliárdos helyről lévén szó.
A hasonlóan komoly méretű biliárdos kocsmákat Magyarországon sokszor túldominálják a biliárdasztalok és az elegánskodó, túlzottan is letisztultságra törekvő műfaji megfelelés. Eleve alap ugye a nagy tér, amit csak az asztalok parcelláznak fel kertváros módjára. Szomszédaid ugyan vannak, de egyértelmű határaid is. Mindenkinek marad a maga kis asztalkája a játékterének végében, sokszor csak három pohárnak elegendő felülettel. Ritka eset, hogy egy profilból biliárdos hely kocsmaként is kifejezetten érdekes legyen. A Poolbar azonban akár Budapest romkocsma negyedében is lehetne. Tele van meglepő tárgyakkal, például tehénnel vagy plafonról lógó földgömbökkel, diavetítővel, hintalóval stb.
Abszolút több funkciós egység. Ha nem hoz lázban a biliárd, itt akkor is jót kocsmázhatsz. Sötét, jó értelemben lebújos, mindenhonnét tompa fényű lámpák lógnak. Ipari jellegűvé, csak az szellzőrendszer látható csövei teszik, azok sem az újonnan megszokott designértelemben.
RNYK barátom szerint egyetemista kocsmás. Kicsit lázadó, tini-alvilági hangulat valóban sejlik belőle. Kontúrosan hirdetett dohányzó terme hívogatóan a cigisekre kacsint, mint valami tanári kar által titokban megtűrt gimnáziumi dohányzó WC ajtaja a suli hátsó lépcsőházánál.
Extraként feltűnt a kitáblázott gazdag kocsmakaja menü, a kancsóba csapolt Heineken és a nagy társasjáték-kínálat, sakk, darts, telefontöltő fakkok.
Viktor azért szerette, mert közel volt a munkahelyéhez és nagyon adta magát ide betérni, amikor végzett a műszakkal. Szerinte a földrajzi közelség jócskán közrejátszik, hogy melyik kocsma vonzza az embereket, de magában nem elég. Szerette, hogy ennek tipikus kocsmahangulata volt, igazi holland barna kocsma volt. Mindig sok lány volt, programnak is jó volt, nem csak vedelni, mert a társasjátékok nagyon kreatívak voltak, és kiemelte, hogy ingyen lehetett játszani. Bírta a dohányzó részt és azt, hogy bármikor el lehetett különülni. Nálam nagyon jól mutatkozott be a kategóriájában a Poolbar, mind az amszterdami kocsmák, mind általában bármely vidék biliárdos kocsmái között is kiemelendő.
Nem álltunk meg itt, szemben várt ránk Amszterdam egyik egyértelműen hajnalzáró fókuszpontja, a Café Nota Bene. A bejáratának musical-be illő hangulata van.
Már majdnem afterparty helyként írtam le, de hívjuk most inkább érvényesen afterpubcrawl (=kocsmatúra utáni) helyszínnek. Bár nevében café, éjszakai pongyolája mégis a kocsmának és ingyenes diszkónak öltözteti. Az utóbbi jellemző szerencsére nem viszi el a lehetséges rossz irányok egyikébe se. A közönség az „ingyenes” hívó szó ellenére sem volt lelakott, és nem is volt túlságosan tele a hely. Igaz, mi hajnali háromkor voltunk ott.
Nem tudtam ennyi idő alatt feltérképezni, hogy mennyire jellemző féle-fajta egység ez errefelé, diszkófénnyel, diszkógömbbel, tükrökkel, hátsó kis táncparkettel, kellemesen hangosan, de még beszélgetés-kompatibilisen szóló zenével. Mindenesetre én szeretek új városok felfedezésekor egy-egy ilyen zenés helyre betévedni és ott felüdülni. Ha a zenét nem is számítjuk, hasonló bohém záróakkord hely volt Bolognában az Alto Tasso vagy Cesky Krumlovban az U Bejku, csak ezt még áthatja a végtelen holland kocsmabarnaság fülledtsége is. Egyértelműen a végső kitikkadás helyszíne.
Viktor szerint itt nem igazán kezdenek, de gyakran végeznek az emberek. Nagyon inspiráló a táncra. Ez az a hely, ahol az is táncra perdül kicsit, aki soha. Sörből pedig kézműveset és nagyüzemit is árulnak, kaja nincs.
Vicces, hogy ezekről a kocsmákról pont elkevertem a jegyzeteimet, így az emlékeimből írok. A név kötelez: Nota Bene=Jól jegyezd meg! Online azonban kinyomoztam a tulajdonost, Juliust, aki segítőkészen elárulta, hogy 1936 óta van itt kocsma, de nem mindig ezen a néven futott. Ő már így vette át.
Végül a másnap reggel is kocsma-eseménydússá lett. Rám jutott a nemes feladat, hogy menjek reggeli kávéért, és természetesen kocsmába mentem érte, mint hosszú házasságban a rutinos férj kutyasétáltatás közben vagy helyett. A napsütéses csatornaparti séta, virágos téglaházak mentén már kávé nélkül is felrázott. Egy 10 perc után nem akármilyen helyet találtam, a Stadscafé Van Mechelen formájában. Mondhatjuk úgyis, hogy a magyar Műhely holland megfelelőjét. Ugyanis ez autószerelő műhely volt korábban, és ennek hangulatát őrzi a design.
Három éve működött ekkor. Világosabb, éttermibb és elegánsabb, de azért megőrizte a felmenő hangulatát.
Így is nagyon markáns a közegélmény! A Műhelynél azért kevesebb kombanatív kreativítás van benne, de valljuk be – több túl nagy kihívás is lenne bárkinek. Kicsit magába mixeli az indusztriális kocsmák egyes vonásait. Nem tudom milyen lehet „műszak” közben, én még felébredése előtt láttam. Viszont nem álltam ellen, hogy megkóstoljak egyet, az szuper logós kézművessörükből reggelire, a Two Chefs Brewingtől.
Amúgy a holland kézműveseken kívül belga import sörcsapjaik is rendre sorakoztak. Megvolt a nap felütése, de kocsmákból ezután jó nagy szünet következett, mert a nappal a városnézésé és Van Gogh múzeum látogatásé volt, a kocsmakutatást este folytattuk.
Folyt.köv.
Ha még többet olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
Korábbi amszterdami és holland bejegyzések: