Puglia régióról már írtam egy nagyobb összefoglalót ITT. Eljött az idő ráközelíteni a meglátogatott városok részleteire is! Eredetileg Molfettába voltam hivatalos, így vele kezdek!
(Figyelem: az átlagosnál többet mesélek ebben a bejegyzésben városi legendákról is. Akit csak a kocsma érdekel, a „Beer Condico” bekezdésétől folytassa!)
Molfetta nagyjából 59.000-es kisváros Barihoz közel. Tele van érdekességgel, vidámmal, meghatóval és tragikussal. Már, ahogy Bariból közelítettük autóval a várost, feltűnt az autóút felé húzott fém biztonsági szerkezet. A meghívóm, Rosa elárulta, hogy egyszer egy Bari repterére tartó repülőgép rosszul szállt le, és a közlekedő kocsikkal ütközött. Egy esetleges hasonló katasztrófánál ezt kivédendő alkották meg a repülőgépfogó „fémhálót”.
Jól esően tipizálható olasz kisvárosba érkeztünk.
Délután négykor majd’ mindenki kinn ült az utcán és csevegett. A molfettai kocsmák és egyéb üzletek elé helyezett, utca felé fordított székeken apókák alkottak élő sormintát kíváncsi tekinteteikkel.
A Molfetta-Zöld
Helyi sajátosság, hogy Molfetta zsaluinak saját márkaszíne van, amit Molfetta-zöldnek becéznek (verde molfetta). Valóban töretlen következetességgel színezi az utcákat ez az árnyalat és úgy tűnt, hogy még az újépítésű házak is hagyományőrzőek.
Molfetta papagáj Ádámja és Évája
A molfettai kocsmákat az estére hagytuk. Egy isteni házi olasz ebéd (többek közt polipsaláta friss ricottával és mozzarellával és kagylós rizottó „alla Mamma Rosa„) után elindultunk szabályszerűen előbb a várost felfedezni. A központban található egy általánosan Villa Comunale-nak nevezett városi park:
Rosa felhívta a figyelmemet a hangokra, amik bizony papagájoktól származnak. 1984-ben egy dél-amerikai papagájpár megszökött a kalitkából a magánlakásból, majd benépesítették a környéket, főleg Molfettát, de még két környező kisvárost is. Ma sok-sok zöld barátpapagáj rikácsolását lehet hallani errefelé. Én is csak ilyen távolról láthattam őket akcióban, mint fenn, a kép jobb szélén,
de elvileg így néznek ki közelről:
A jelenséget a Bari Egyetem is vizsgálja. Molfettát ezért a papagájok városának is szokták nevezni.
Indul a molfettai kocsmatúra
Az óvárosban minden adott volt a olasz idillhez: kikötő, hajók, ladikok, yachtok, sirályok, a fiát horgászni tanító apa, halpiac a tengerparton, templomok.
Ebben a környezetben kocsmatúrázni kész áldás lesz este, gondoltam. A sétából hazafelé már tetten érhető volt, hogy hogy készülnek a molfettai kocsmák az esti műszakra.
Rosa férjével, Gaettanoval vettük nyakunkba a várost este 8:00 körül. Ő a helyi művészeti élet jeles alakja, nagy ihletője, és ehhez mérten érdekes karakter. Rögtön az elején csatlakozott hozzánk, egy barátjuk, Maria Teresa is. Tőle kaptam baráti szállást éjszakára, a B&B Piazzetta panziójában, mert éppen nem voltak vendégek. Egy szuper kuckó volt a város közepén, ahova akkor is megnyugtatóan könnyű lett volna visszatalálni, ha netán csúnyát görbül az este.
Beer Condicio Social Club – 482. állomás, 1. molfettai kocsma
Gae-nak egyértelmű volt, hogy hova visz elsőre. Mivel nem titkoltam, hogy leginkább sör a kedvenc italom, kilőtt nyíl módjára mentünk a Beer Condicio-ba.
A név „sör kondíciót” jelent. A besorolás szerint szociális klub. Ez nekem kifejezetten rokonszenves kocsma-megközelítés. És valóban nyüzsgés, vidám, jó hangulat fogadott, ahogy átléptük a küszöböt. Tele csoportosulással, kellemesen hangos csevejjel, ahogy az olaszokra jellemző.
Igényes, modern tér volt, de már a részletei ismerete előtt lehetett tudni, hogy jár mellé helylélek. Sörök szempontjából jóval inkább importra gyúrtak, amit kicsit bántam, de megtaláltuk a magunkét.
Az olasz vendégek viszont kevésbé bánják, hiszen az ottani választék (Guiness, Kilkenny, Paulaner, stb.) arrafelé nagyobb ritkaság, mint nálunk. Egy szuperszimpatikus, élénk, jókedélyű csapat állt a történet mögött.
Péntekenként DJ-szettet tartanak, a nyári szezonban hetente élő zene is van. Változatos bisztrókajákat kínáltak az italok mellé. A belső teremben mindenki evett is.
A megjelenés pedig még a budapesti romkocsmákhoz szokott szemnek is ingergazdag. Egy visszafogottabb alap lett feldobva színes filmplakátokkal, bakelit lemezborítókkal, meglepő tárgyakkal. A nem akárhogy felszerelt női WC-hez pl. ugróiskola vezetett.
Nagy terasza is volt a helynek, így üdítően mediterránul is el lehetett tölteni az estét. Természetesen a meglepő kellék onnét sem hiányozhatott.
Ha valakinek szintén errefelé lesz dolga, vagy egy Puglia túra esetén kedvet kapott Molfettához is, én eltökélten ajánlom, hogy itt álljon meg egy könnyű bisztrókajára és két kör italra, mert a hangulatáért megéri. Kívül-belül kellemes környezet, benn a város közepén és valóban a helyi esti szociális élet fontos csomópontjának tűnik. Innét indult a további kalandunk, még több kocsma és városi érdekesség felé. Azt viszont most árulom el, hogy a végső csapattal zárásképp is a Beer Condicio-ba tértünk vissza hajnali egy körül. Kilépőnek ittunk egy kör kicsi, helyi közönségkedvencnek számító Fireball Whiskey-t, és ekkor még igen zajló életet hagytunk magunk mögött kispénteken. Nagyon tudnak ezek az olasz kisvárosok nagyvárosiasak lenni.
Molfettát pedig mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy szinte csak helyiekkel teli, ízig-vérig olasz városban időzni. Én az ott létem egy napja alatt egy másik turistával sem találkoztam.
Folyt.köv.
Rosának köszönöm a városi legendák elmesélését, és a segítséget a feldolgozásukban. Gae-nek a társaságot a kocsmatúrához, Maria Teresanak pedig a szállást és a társaságot.
Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
Térképen a Beer Condicio Social Klub is:
Kattints teljes pugliai összefoglalóhoz:
Itt pedig az összes eddigi bolognai és padovai írás szöveggyűjteménye: