(390. állomás, 1. budakalászi állomás – egy betérés alapján)
Egy (kis)városi legendát kutattunk fel. Azt hallottam vagy úgy értettem, hogy létezik egy kocsma egy réven, amit a révész, ha a folyó túlpartján akad dolga, (például utasokat áthozni), egyszerűen fog téged, mint vendéget és kérdés nélkül átvisz a söröddel, majd visszahoz, míg újra nem lesz dolga ott. Ti csalódnátok, ha személyesen kiderülne, hogy ez a kocsma ebben a formában mégsem létezik? Na, én elzarándokoltam oda, nem lett igaz, és mégsem csalódtam, sőt!
Valóigaz, a fenti összefoglalót egy olyan barátomtól hallottam, aki hírhedt arról, hogy részegen könnyen összekavarodik a közlekedési járművek rendeltetését és irányát illetően, de az is lehet, hogy én értettem félre. (Ennyit a legendásságról!) Mégsem jutott eszembe mindezt kétségbe vonni, annyira csábító volt a különlegességfaktor. Ritával keltünk útra, az egyik Szarvasos látogatás után, hogy kipróbáljuk az említett Ebihalat a Lupaszigetnél.
Szentendrei HÉV-vel utaztunk, Budakalász Lenfonó állomásig. Kocsmaturistaként akkor először tettem a talpamat Budakalász földjére. Szerencsémre Rita rendelkezett idegenvezetői csúcsképességgel, de a célállomást ő sem ismerte még. A nagyjából 10.000 fős település egy ponton Budapesttel, de a hangulata nyilván teljesen más, beteljesíti azt az atmoszférát, amit a Római part és Pünkösdfürdő már felvezet. Budakalászon durván lehet érezni a vizek jelenlétét a levegőben, egy nyári napon rögtön nyaralóvidék ízű levegőt lehet harapni, ahogy leszállunk a HÉV-ről.
A Duna azonban mégis egészen megérezhető gyalogtávra volt. 28 percet írt a Google Maps. Tapasztalatom, hogy kétszer olyan gyorsan megyek, mint az alkalmazás feltételezi, de ez tényleg beletelt vagy 20 percbe. Nem kell kapkodni amúgy, jó séta (József Attila út>Lupaszigeti út!)
A közvetlen útvonal nem tartalmaz egyéb kocsmákat, bár azóta tudom, hogy nagy kitérőkkel vagy másik úton lehet találni egy-kettőt, de első alkalommal megéri teljesen az Ebihalra koncentrálni. Mi is az Omszki-tó partján pihentünk meg egy szusszanásnyit, és ettünk egy jó úti levest a markánsan westernes Country tanyában.
Túl jól lakni sem érdemes Ebihal előtt, mert az is tartalmaz jó falatokat bőven. Hamarosan meg is találtatott maga a zarándokhely, ami minden várakozást felülmúlt.
Persze már kezdtünk elbizonytalanodni, hogy ez a nehéz komplexum (állóhajó) valóban kecsesen megmozduljon a vízen. Későbbre hagytuk a megfejtést. El voltunk telve attól, hogy Budapesttől ilyen közel szinte lehetetlen ilyen távol kerülni, de az Ebihal megoldja. Mindketten rajongova, szájtátva mentünk végig az odavezető mólon és önkéntelen, tisztelgő hallgatás és áhítatos körültekintés után összefoglaltuk a gondolatainkat erről a külön szigetről, ami itt létrejött. Rita szerint ez egy úszó Üvegtigris.
Az én első asszociációm pedig a Balu kapitány rajzfilm sorozatból Lajcsi bárja volt, mondván, hogy ilyen szépet még csak rajzfilmben láttam.
Eleve a színek kombójával, a kék vaskorlátokkal, a fehér-kék csíkos ülőpárnákkal és a piros kockás asztalterítőkkel együtt vízi patkányt csinál minden vendégből. És ezt a fülledt csendéletet leheli tele prüszkölve a párátlanító. Isteni volt a hangulat és mozgalmas a látogatottság ezen a júliusi szombat délutánon.
Egy meghatározó sörpados vendégtérből, a pult kis tereméből, és egy kültéri vízi teraszból áll, ami szintén egy stégen foglal helyet. A pult terme már annyira intimen lakájos a plüsspléddel letakart heverővel, mintha csak véletlenül beléptünk volna egy munkahelyi alvófülkébe és szánkra is jönne az elnézést szó, de aztán rájövünk, hogy ez csak az Ebihal fantasztikus közvetlensége közönség és személyzet között, mint az is, ahogy a hölgy a vendégtérben aprítja a hagymát a zsíros kenyérhez. Imádom az ilyesmit! Na, én erre vagyok kíváncsi, nem a marketréningelt “How are you, guys?”-ra. Amúgy kapható még népszerű házi rétes, pogácsa, paprikás krumpli, virsli, debreci és rágcsák. (<Nem esküszöm meg, hogy mindig minden!)
Külön élmény, hogy a kocsmából lehet etetni a kacsákat, akik folyamatosan úsznak mellettünk és körülöttünk. Máshol nagy szám, ha egy tömegszállás szerű akváriumot passzíroznak a falba, amiben a halak két dimenzióban úsznak mellettünk, öngyilkos gondolatokkal a fejükben. Itt nagyon gazdag a fauna, kacsák, kutyák és szúnyogok.
– János bá, űzze el nekünk a szúnyogokat!
– Az utolsó szúnyog 9:17-kor távozik!
(megtörtént eset alapján)
János bá a főnök, de a Boni, a ház kutyája is úgy viselkedik néha, mintha ő lenne az. Büszkén jár végig a területén, kedvesen ellenőriz mindenkit. Nagyszerű érzés!
A többi kutya meg néha benn rázza le magáról a vizet. Nagyszerű érzés!
Az emberek és az állatok két irányból jönnek amúgy, földről és vízről, Budakalászról, és a Lupaszigetről is révvel. A rév így mégis csak része lesz a kocsmának, mégha nem is maga a kocsma az, mert ha megérkezik, azt meg lehet érezni! Odacsapódik egy kicsit vagy jobban!
Főleg akkor vicces, ha a teraszról tovább keskenyedő móló végén lévő hintaágyat hajtod, és akkor történik mindez. Kocsmai extrémsport! Onnan amúgy elég kedvező kilátás nyílik a Lupaszigetre és nyaralóira.
A révvel meg örök opció a vendégeknek utazni is a szigetre és vissza, és ezt az eseményrészt körbe lehet kocsmázni az Ebihalban.
És még és még: rendezvénykuckó a parton, ahova kiviheted a piádat, és készítheted a kajádat és az egyik vendég által úszófákból származtatott extrém jópofa, természet adta díszletek, amiket az ember csak meglát, felismer, kiválaszt és felhasznál.
Lehet a végtelenségig sorolni, körülírni, részletezni, de ezt tényleg átélni kell! Nagyszerű helyszín! Az egyik legkiemelkedőbb közegélmény, ami ért tartalmas túrámon. Irány mindenkinek, nyitva egész évben, már 14 éve! Remélem a 28. születésnapon is ott lehetek, amikor a Lupa beach szuperhatalomként már az árnyékáig fog érni, de az Ebihal büfé akkor is megmarad ugyanilyennek.
Szárazanyag tartalom:
Van TV, sportközvetítés, néha koncertek, előtte a parton vagy a mólón, főleg blues
Még a csapból is ez folyik: Ászok, Dreher, HB
Cím: 2011, Budakalász, Duna sétány
Nyitva: 8:00-23:00
Facebook oldal: https://www.facebook.com/ebihalbufe/?fref=ts