A siófoki kalandom úgy folytatódott, hogy mindenki egy nappal korábban hazament a csapatépítőről, kivéve engem. Persze ők úgy fogalmaznak, hogy én még maradtam plusz egy napot. Érdekes egy látásmód! 😉 Mindenesetre, tovább kutattam, hogy mi minden tart nyitva a város kocsma-hajlamos polgárai számára egy borús vasárnap délután, július közepén.
A Hörpincset, a Fő utcán, Pannival már az autóból kiszúrtuk. Úgy nézett ki, mint egy vasútállomás nélküli resti.
Sajnos mindig zárva találtuk. A leendő Lottó café egyik vendégétől azt hallottam, hogy a Hörpincs arról híres kocsma Siófokon, hogy már délután négykor bezár. Ehhez képest másnap négy előtt is zárt kapuk fogadtak. A következő világbajnok nyitvatartási tábla elegendő magyarázatot adott:
Amikor valóban eljutottam, már csak egyedül, a vasárnapi ebéd szent ideje még bőven tartott. (401. állomás, 4. siófoki állomás) Beléptem, és rögtön láttam, hogy az Illuzióban megfogalmazott mágneses pult itt is extrémen működött. A vendégek kb. heten, annak ellenére, hogy egy nagy plusz termes kocsmáról van szó, kb. öt négyzetméteren álltak mindnyájan, és ott vitatták meg az előző napok sporteseményeit, a következő kör fogyasztását, a nőket és a vasárnapi ebédre vonatkozó rövidtávú terveket.
A fotózáskor kapcsolódtam be a véráramba. Megígértem, hogy a fotón nem lesznek fejek, csak klub-címerek.
Rögtön kaptam egy meghívást. 13:00 lévén, mindenképpen egy fröccsöt kértem csak, de nem úsztam meg kis pálinka nélkül. Kiderült, hogy a meghívóm fel is ismert. Jelen volt a bulinknál két napja a Petőfi sétányon, amikor a csapatunkból egy lányt le kellett szólítani a pulton táncolásból és közben én meg fordulatból könyökkel kiborítottam egy korsó Tuborgot a pultra.
Aztán még egy ismerősbe futottam, aki az Admirálban leakrobatázta a korsót a csepegtető tálcáról két napja: A cseh vendég, akit itt németül szolgált ki Zsada, aki 11 éve viszi a Hörpincset: 5 Minuten trinken und Feierabend (5 perc ívás és záróra). A cseh mintha értette és komolyan is vette volna mindezt, mert szinte stopperre itta az Arany Ászokot, egyedül a külön teremben.
Mi közben parttalan filozófiába bonyolódtunk a pultnál arról, hogy a „Nah schön” volt-e előbb vagy a „na szép”, mint cinikus – fordítva mondom, mint amit gondolok – frázis. Aztán le is húzták a redőnyt.
Úgy tűnik a Hörpincs egy pop up kocsma. A törzsvendégek tudják, milyen a bioritmusa és akkor jönnek. Másnak meg nem is annyira kell tudni. Főleg nekik él a hely. Akkora itt a közösségi erő, hogy kocsmáros elviszi magával az egyik törzset vasárnapi ebédre. A beeső vendégek csak extrák. 15-16 éve működik. A főnök úr egy baráttól vette át és megtartotta a nevet. A saját elgondolás, Támaszpont lett volna.
Volt néhány érdekes tárgy a pultnál és látványos az elköteleződés a sportkocsmaságnak. Rágcsa a szokásos alap-magyar trió: chips, ropi, mogyi. Balatoni vegyes pálinka a nedű kínálat extrája, elég jó. Végül két kicsi lement ebédre. Húsleves helyett jó volt.
Folyt.köv.