A Kocsmaturista 
Hívószavak azok, hogy nápolyi pizza, tajvani kocsma? – Igen, számomra is ez a négy szó lett elég ahhoz, hogy elinduljak a Szabadság térre péntek délután és kipróbáljam, hogy értelmezi egy különc budapesti, belvárosi kocsma a nápolyi pizza műfaját. Az Impostor iránt a tavalyi nyitása óta érdeklődtem. Mitől lesz egy kocsma tajvani jellegűnek mondható? Hiába él az egyik legjobb barátom … Olvass tovább
– Még több lett az autó az Üllői úton – ezt aligha lehetne jó hírként eladni Budapesten. Mégis megoldotta az élet és az Élesztő! Az utóbbi kedvelt sörzarándokhely ugyanis új utódot nevelt ki Food Truck Udvar néven a város egyik legforgalmasabb útja mentén. Az említett (büfé)autók jelentős légszennyezés és zaj nélkül állnak körbe kiadó ablakaikból ellátni a népet, a … Olvass tovább
Azt kérded, mi nekem a boldogság? Az, amikor éppen a következő beszélgetés zajlik le: -Prego! -A Trenitalia a comprare un biglietto (=A Trenitaliahoz, olasz vasúttársasághoz venni egy jegyet) -Sí Veszettül szeretem a Trenitalia-t, mert az eddigi élményeim alapján kényelmes, gyors és tiszta, és mindezek felett sokszorosan szeretem azért, mert hangosbemondóiból spontán sorozza a kedvelt vagy … Olvass tovább
Öregszem Kocsmaturistaként. Először fordult elő, hogy véletlenszerűen belelapozva a már 15 hónapos folytatásos kocsmatúra nagyjából 200 oldalas jegyzetébe, nem tudtam felidézni kapásból csak név és település alapján, hogy melyik kocsmáról van szó. Tovább kellett olvasnom régi soraimat az emlékezéshez.
Miért éppen Balatonvilágos? Egy „kuponom” maradt saját magamtól vasárnapot hosszabbítani 2016 nyarán a Balatonon, a siófoki és a keszthelyi hétvége-ráadások után. Olyan helyet kerestem, ami jó közel van Budapesthez a hétfő reggeli gyors felérkezés érdekében és egyúttal olyat, ahol még sosem jártam. Balatonvilágos, a tó délkeleti csücskében az ott üzemelő Hedon sörfőzde miatt pedig triplán volt vonzó. A … Olvass tovább
(134. állomás, 118. budapesti állomás, több megállás alapján) Budapesten, mit tesz Isten, az egyik kedves kocsmaszabású megállómat pont Megállónak hívják. Közvetlen, nem modoros, és mégis választékos bisztró-étlappal bír. Valóban jó itt megállni, sőt elidőzni, mert végre igazán van mit harapni egy kávé vagy egy ital mellé egyaránt. Ahol a Váci úton kifelé egyre alábbhagy a nagyvárosi láz … Olvass tovább
Ezennel elkezdek egy új alrovatot, „Nem Kocsma, nem Turista” névvel, amihez főleg akkor fogok nyúlni, ha lezárom egy-egy város kocsmatúra beszámolóját. Végezetül összeírom mindazokat a dolgokat, amiket még szerettem vagy amikre felfigyeltem, amiken csodálkoztam az adott városban a kocsmák falain kívül, de amikre a kocsmás posztokban mégsem jutott elegendő reflektorfény. Azoknak a főbb látványosságoknak a részletezésétől … Olvass tovább
Messzinek tűnik december végén a nyár és minden balatoni kocsma. Pedig a siófoki hosszú hétvégétől bezsongva a nyáron még két hétvégét tetőztem vagy előztem meg egy kis Balaton parti kocsmakalanddal. Az elsőnél Keszthelyt választottam. Keszthely a legközelebbi Balaton parti település a szülővárosomhoz, így sok gyerekkori élmény köt oda. Ott volt az első méhcsípésem. Ott jött vissza először … Olvass tovább
Kapucinus sörfőzde és Krak’n Town Steampunk Saloon? – Egyikből sem éltem még ki magamat, és mindkettőhöz bármikor szívesen tértem volna vissza. Szerencsére a közmondás sem azt állítja, hogy egy ugrással két szakadékot ne lehetne átugrani. A Kapucinus kicsivel karácsony előtt a Krak’n Town-ban mutatta be az új sörét, ráadásul egy IPA-t. Így végül három szakadékot … Olvass tovább
Az utolsó éjjelem Bolognában egy vegyes-kocsma-felvágott lett végül. Egy nyugis „olasz-amerikai” bárból vezetett az út a város alighanem legélénkebb kocsmautcájába, a Via del Pratello-ba, aminek telítettségét már csak koncerttömeggel lehetne lenyomni. Az egyetemi környék bebarangolása után telefonakksit illetően alul-, az agyamat illetően pedig túltöltötten találtam magamat ismét egy egyéb nemzetnek aposztrofált bárban, a bajor után amerikaiban. … Olvass tovább