Hatvan városa már szerepelt a Kocsmaturistán. Amikor eljöttek Budapestre bemutatni a Hatvany Serfőzde termékeit, megismerkedtem velük. ITT olvashatjátok! A bejegyzés végén előrevetítettem, hogy ellátogatok a városba, amit most be is tartottam, a VII. Hatvani Sörfesztivál idején. Meglátogattuk a Hatvany Lajos Múzeumban operáló serfőzdét is és összesen kilenc darab hatvani kocsmát.
Hatvanba Bölöny Józsival vonatoztam, aki lassan egy éve jó cimborám, másrészt a Magyarországi Sörcikk Gyűjtő Klub alelnökeként érdeklődő a témámban, harmadrészt ő nyert a Kocsmaturista Facebook oldalán kikiáltott szülinapi játékban: ki hívja meg egy hónap alatt a legtöbb új kedvelőt az oldalra? Neki kiemelkedően 100 feletti létszámban sikerült újoncokat toborozni. A „nyereménye” egy hat állomásos kocsmatúra volt, általa választott helyszínen. Mikor beváltásra került a sor, ezt a hatvani kalandot javasolta, amihez én örömmel csatlakoztam. Józsi egész feladatlistával készült a meglátogatandó kocsmákról.
Szívesen mentem Hatvanba, bár bevallom, kevésbé szeretek fesztiválkor érkezni szűz terepre, mert ilyenkor megváltozik az eredendő képe a városnak. A fesztiválok egészen egységes közegélményt nyújtanak, összevetve a városok vagy a kocsmák lehetséges különbözőségeivel.
Megérkezés a Hatvani Sörfesztiválra
A „sörfesztivál” címszó alatt az utóbbi években azt szoktam meg idehaza, hogy egy rövidebb-hosszabb bódésor fut körbe szabadtéren, többségében kisüzemi és magyar sörfőzdék képviseletében, ahol a bőségzavarban azt sem tudom, hogy milyen újdonságot kóstoljak meg. A Hatvani Sörfesztivál más volt.
Kint vurstli jellege volt, vattacukorral, gumicukor-árussal, búcsúi-vidámparki játékokkal, gyerekprogramokkal és húzószót jelentő fellépőkkel. Nagy parádé volt, szó se róla. – De hol a sörfesztivál? – kérdeztük. Octoberfest stílusában (érkezéskor vélhető népsűrűségével is) nagy rendezvénysátorban bújt el a sörös részleg, fedetten, a hátsó színpad két oldalán, külön „termekben” megosztva.
Jobbra nagyüzemi sörök vártak, a Soproni/Heineken képviseletében. Balra a kisüzemi sörös és falatozó porta várt. Mivel épp Neoton Familia koncertre készülődött a sokaság, kevésbé volt praktikus, hogy át kellett küzdeni magunkat a tömegen, hogy sörhöz jussunk, de teljesítettük a feladatot.
– Törd az utat – kiáltott Józsi, akitől még azokban a témákban is csak tanulhatnék, amikben eleve jónak érzem magamat.
Újratalálkozás a Hatvany Serfőzdével
Meglepődésemre, a „kézműves sör” címszó összesen két kitelepülőt takart: a helybéli Hatvany Serfőzdét és a Rizmajer Sörfőzde standját.
Nem bántam, mert legalább nem volt bőségzavar, és Hatvanban amúgy is a Hatvany Lajos Serfőzde söreire röppentem volna rá. Egyrészt mindig preferálom a helyi nedűt, másrészt az ő barna sörüket már kifejezetten szerettem, a búzájuk pedig máig országosan top 3-as kedvencem a kategóriájában.
Mindkettőnket felismertek és örömmel fogadtak, többek között Márkus Marianna, a sörfőzdének otthont adó múzeum igazgatónője. További csapattagokat sikerült megismernünk, pl. Nikit, a gazdasági vezetőt és Lacit és Gyurit a serfőzde pultosait. Kedélyes, kedves, jól összeszokottnak tűnő közösség van a háttérben. Meg is hívtak másnap a sörfőzdét meglátogatni, amiről szintén beszámolok majd.
A sörök mellé a fesztiválon szívesen választottunk helyi sörkorcsolyát. A hatvani népszerű Rétesház serénykedett a szomszédban hihetetlen terebélyes és változatos portékával. Mintha népélelmezési hadosztály lettek volna, úgy szórták villámkézzel a rétest és a sós apró sütiket a népnek.
Nagyon finomak is voltak, el tudnám fogadni többfelé is a sör mellé őket. Kevésbé édesszájúként én a káposztásat részesítettem előnyben, de az ellenpólusaim kedvéért leírom, hogy édes íz fronton a klasszikusokon kívül olyan variánsaik is vannak, mint tejberizses, Nutellás vagy karamellás rétes. Érdekes a kocsmákon és a sörökön kívül is megismerni néha egyéb helyi vendéglátókat. Döbbenetes sztereotípiaszaggatás, hogy az emblematikus karakterű édesanyja (fenti képen) és a testvére oldalán, Magdi készíti a réteseket nap, mint nap, aki egy olyan szemrevaló szőke bombázó, akit sosem képzelnél magadtól réteskonyhára. És ezeket a réteseket nem adják kocsmapultokon, csinos üvegbúra alól a környéken? Ejnye! Tessék ezen változtatni!
Ugyanilyen jó volt Hatvan – már a kiadvány alapján is vonzó – városképét végre élőben is megtapasztalni. Kiemelkedően takaros és tiszta volt. Egyszerre modern és történelmien elegáns. Mutatok majd részleteket. A kilenc hatvani kocsmában pedig az extrém jótól az extrém meghökkentőig mindenféle élményünk volt, amiket a folytatásban egyesével elmesélek.
Folyt. köv.
Ha addig is rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
Térképen a Hatvani Sörfesztivál helyszíne is:
Az előző hatvani bejegyzés:
Közeli helyeken a Kocsmaturistán: