Az első elkészült külföldi írássorozatom itt kattintható végig, egytől egyig. Egy 2016 nyár eleji bolognai és padovai, városi és kocsmai bolyongásról szólnak, ami azért is történelmi a blog szemszögéből, mert Kocsmaturistaként ez volt az első olasz felfedező utam. Ajánlom figyelmetekbe újdonságnak vagy ismétlésnek!
A fentiek miatt az első írás pont az általánosan olaszos kezdeti megfigyelésekről és a híres sztereotípiákról vagy épp azok szaggatásáról szól:
A másodikban előzetesként, keretadásként jobban ráközelítek a bolognai helyi sajátosságokra:
Itt már valóban megkezdődik Bologna kocsmafókuszú felfedezése, számomra is meglepő módon egy bajor sörözővel és étteremmel:
A következő írásban betévedek abba a kis kocsmautcába (Via Belvedere), ami – mint később kiderült – nem is ereszt könnyen, és a három napomból másfelet egy ekkora város ellenére is ott töltök.
A Via Belvedere az első éjszakán latinos hangulatú felüdülést adott a következő kocsmával, a Pastis-szal:
Szintén ebben az utcában találtam meg az összes állomásom egyik legikonikusabb egységét, és legmaradandóbb közegét, a Bar Mercato-t, bámulatos kerettörténettel. Mik is ezek a festmények a falon?
Bologna nappalibb hangulatú vendéglátóhelyek közül a Mio Bar végzett nálam legjelentősebbként. Igazi olaszos hangulatú vibráló, pezsgő pár négyzetméter, ahol mindig történik valami. Itt kóstoltam végig a környékbeli konyha szinte összes kötelező fogását.
Megérkezés a Mio Bar-ba, a három napos bolognai törzshelyemre
A következő kattintás után egy íráson belül mutatom be Bologna egyik hétköznapon is legvirrasztóbb vidám becsületsüllyesztőjét, ami embertípusok sokaságának gyűjtőhelye, majd a Mercato delle Erbe piac már reggeli órákban party-hangulattól tomboló saját kocsmáját, a Green Bar-t.
A hajnal és a reggel után, egy kis bolognai délután, egy elegáns belvárosi étterem-bárral és egy kézműves sörös mortadellázóval:
Az utolsó éjjelen sikerült rátalálni a szinte fesztiválként nyüzsgő Via del Pratello-ra, Bologna leghosszabb kocsmautcájára, de előtte egy újabb kitérő egy amerikai stílusú bárba, ahol globalizációs mixként lengyel behatások értek.
Az első bolognai élmény kerekre zárásaként összefoglaltam mindazokat a jóságokat is, amik ezért vagy azért nagyon tetszettek városban, de nem köthetők kocsmákhoz. Innét bőven lehet csemegézni:
Tovább vitt az utam Padovába, ahol a kocsmaélet igazán nehezen mutatta magát, így az első két írás főleg az amúgy gyönyörű és hangulatos városról és a váratlan kocsmanélküliség belső élményéről szól:
Ahogy rám esteledett, csak sikerült megtalálni egy-két felvezető egységet, amik egyre biztosabban mutattak egy érdemi finálé felé:
És végezetül csak meglett, Padovában is, az alighanem helyi legvagányabb, legbohémebb kocsma. Íme a krónikája:
Al Buscaglione – Egy éjszakás Osztrák-Magyar-Olasz Monarchia
Felejthetetlen kaland és felfedezés volt a bolognai és a padovai. Közel egy év elteltével is intenzíven él bennem. Igyekszem és törekszem Olaszország még sok más tájáról is elhozni a hasonló meséket. Pár héten belül kezdem a dél-olasz tartomány, Puglia első látogatásának feldolgozását.
Nagyon köszönöm a Pintér család segítségét, hogy ez az út létrejöhessen!