Hágába 2017 májusában érkeztem hollandiai magyar barátokkal. Már rendelkeztem holland kocsmai előismeretekkel egy előző utazásból. Kifejezetten kíváncsi voltam, hogy a visszhangosan népszerű Amszterdam után mit mutat majd Hollandia hozzá képest hallgatag renoméjú közigazgatási székhelye. Célba vettünk hát pár hágai kocsmát!
Előrebocsátom, a hágai kiruccanás komikusan bénán sikerült. Első napon eleve éjjel érkeztünk délután helyett, majd másfél nappal hamarabb indultunk vissza a tervnél, de közben úgy éltünk, mintha a világ minden ideje a miénk lenne, két és fél napnyi idő tudatának kényelmes tempójával alig egy napig. Mivel az egy nap alatt azért hat darab ilyen-olyan itatót sikerült kipróbálni, érdemes lett Hága a szóra. No meg azért is, mert villámbenyomásaim alapján visszavágyok és mindenkit biztatok, hogy Hollandiában járva érdemes megkóstolni a hágai levegőt és persze a hágai kocsmákat is. Egy igazi hangulat-hullámvasút.
Hágai városi benyomások
Hága úgy él az emlékeimben, mint egy kockás pléd, amin minden „kocka” más színű:
Brightont megidéző tengerpart mólóval, rajta óriáskerékkel (a képen távol),
művész- és dizájnnegyed szimpatikusan tipikus holland építészettel,
toronyházas modern üzletinegyed,
elegáns történelmi belváros,
nyüzsgő, zsúfolt kocsmautca-háló az éjszakában.
Hágai kocsmák
A fentiekhez mérten jártunk változatos hágai kocsmákban is. Az első éjjel Nathalie fogadott minket „idegenvezetőként”. Nathalie-t kocsmából ismerem – ki gondolta volna. Sorrento „restijében” ismerkedtünk meg 2015-ben, amikor tűz miatt sok környező utat lezártak, ő várt a barátaira, én pedig az ő asztalánál tudtam csak tölteni a telefonomat. Ittunk a szülinapjára és kapcsolatban maradtunk. Mondta, hogy ha Hágában járnék, szívesen körbevezet. Így történt tehát. Köszönjük neki.
A központ és történelmi emlékek éjjeli pilács melletti bejárását követve belevetettük magunkat a hágai kocsmavilágba. Hága is pezsgő éjszakai élettel rendelkezik. A bekóstolt hágai kocsmanegyed a bel-belvárosban húzódott, élesen váltva egy bevásárlóutcás szakaszt. Túlnyomóan nyerstégla házas, szűkös kis utcák négyzethálója mentén sorakoztak a kocsmák és a kocsmák előtt az emberek.
Ahogy belestünk egyiknek-másiknak az ablakán, mind izgalmasnak tűntek, élénk hangulattal, jó dekorációkkal.
Sok volt köztük a Hollandiára is jellemző barna kocsma (Bruin Café), amiknek nagy műkedvelője vagyok (kevés világítás, sötét bútorok, közepesen hangos zene, sok ember, jópofa tárgyak a térben) és sok volt az elegánsabb Eetcafé is (evős-ívós, kocsmásabb bisztró, bisztrósabb kocsma), ami ilyenkor este szintén lehet közösségi, de küllemében már megjelenik az abrosz, a gyertya, a francia retró plakát, stb. Mi nagyjából a kettő közé pozicionáló helyen lyukadtunk ki.
1. Le Café – Holland szűk utcában bujkáló mini Franciaország
731. állomás, 1. hágai állomás
Az egyik legkocsmásabb utcán volt fellelhető, az Oude Molstraaton (Régi Móló utca). Tele volt, mint mindegyik, de itt pont találtunk egy hat fős asztalt.
Szívesen maradtam a hangulatvilágításos, de élettel teli közegben. Kicsit barna kocsmás, kicsit francia kávézós, kicsit belga sörözős egyveleg volt. A nagy rövidital és borválasztékon túl sörcsapon belga Palm márka termékeit tartották. TIPP: Hollandiában vigyázz, hogy pontosan határozd meg a kívánt sörméretet, mert a hagyományosabb helyeken, ha simán egy sört kérsz, sokszor az alapvetőnek tekintett 2dl-es piccolot hozzák ki.
A sok régi, keretes, fekete-fehér, jellemzően filmvilági referenciaképtől még egy bennfentes művészbejárós utánérzése is volt a Le Café-nak.
A pult körül sokan tobzódtak, de akár fel is szolgálták a rendelést. Mozgalmasabb volt azonban az epicentrumban rendelni, ahol Sonny, a pultos énekelve és táncolva csapolt.
Jó falatokat lehetett enni, ezt a sajt- és szalámitálat például uborkával, vajas halkrémmel és olyan finom kenyérrel, amiért még meghízni is érdemes.
Isteni egy kombináció, mikor jó hangulatban ihatsz a társaságoddal, de mégis körülötted szól a zsongás és tolongás élő háttérzenéje, és van mit harapni, de nem kényszerülsz éttermi fogásokra (<de az is van), viszont az a könnyű kocsmakorcsolya, amit kapsz minőségi és külön élményt nyújt. Olyat, amiről egy falat és egy korty között elismerősen bólogatsz a szembeülőnek. Nagyon pártolom a műfajt. Több kellene Magyarországra is a magunk portékái mentén. (Itt áldja az Isten a budapesti EPÁ-t, az Ogre bácsit, a Fekete Arany Klubot és a Pepint a maguk paraszt / kolbásztáljaiért. Jelentkezzen, aki nem olvasta a nevét!)
A nagyjából 50 éve működő Le Café történetében külön érdekes, hogy a helyén régen nem is üzlet volt, hanem átjáró az utcák között, amin keresztül lovaskocsik és szekerek közlekedtek. A kocsisok a jelenlegi helyiség háta mögött szoktak pihenni. Először csak befalazták és második körben nyitották meg üzletként. Megérte, szívesen ajánlom.
Első – és mint kiderült egyetlen – éjjel csak egy kocsmára volt időnk, mert utána mentünk elfoglalni a szállásunkat. Másnap egy „dizájn- és művésznegyedben” ébredtünk, ami nem is csoda, ugyanis egy művészlakásban laktunk. Kinn élő rövidfilmes, Bogádi Csaba (Menjek/Maradjak: A holland epizód) volt a segítségünkre párjával, Nancyvel. Már maga a lakás is olyan volt, mintha végighúznának a szemhéjamnál fogva több művészfilm egy-egy jelenetén. Unikum volt ott aludni. Köszönjük!
Maga a környék, a Zeeheldenskwartier (<a tengeri hősök negyede) sem okozott csalódást: szép holland házak, vidám, jól öltözött emberek, érdekes üzletek, élettel teli utcák. Úgy éreztem, ott sétálva, mintha mindennek lenne egy kis terasza, még a fodrászatnak, a kisboltnak, a képgalériának is, legalább egy két székes kis asztal, ami közösségibbé teszi az utcát. Ebben a bőségzavarban kerestünk reggeli kávéhoz megfelelő helyszínt, mégis egyértelmű választás volt a De Klap.
2. De Klap – Kávé piskótával, számla szőlőcukorral
Francia szellemű holland vendéglátó angol replikájú utcasarkon? Szemtelenül hangulatos. Van, ami az olcsó kliséktől csak értékes. Amikor a borostyánnal felfuttatás is csak felfuttat. És azon túl is mindent kijátszik: lámpásos, nyerstéglás, kovácsoltvas kerítéses, kerthelyiséges, biciklitámasztós kocsma-kávézó-bisztró.
A teraszon vertünk tábort, de benn is körülnéztünk.
Jól kivehető a kulturális rárakódás. Tudjátok, az a művészetpártoló helyszín, ami mindig falán hordozza a környékbeli zenei események, kiállítások, tovább fantáziálok: akár művészfilmek, színi előadások nyomát plakátok, matricák formájában. Az ilyen falakon megmutathatják a kultúra képviselői, hogy „létezünk”, a vendéglátó pedig az ilyen érdeklődésű embereknek mutathatja meg vele, hogy itt otthon vagy. Saját eseményeik is vannak, például élőzene.
20-30 éve üzemel. Régebben elvileg melegbár (gaycafé) volt itt, és főleg lánypárok látogatták. Most vegyes a közönség a babakocsisoktól a reggeli gyógysört hörpintőkig. Én is beszálltam a kávé után a sörfogyasztók körébe és letoltam egy finom hágai főzésű IPA-t a KOMPAAN-tól.
Négy sör meg üveges sörök, borok és likőrök sorakoznak az én témám mentén. Rákérdeztem, kocsmaként is kvalifikálnak, főleg a boraikról nevezetesek is. Eleve a mindenféleség tere ez. Kajáknál is ugyanúgy sarokpont a hamburger méretes hússal, mint a habkoronás répatorta vagy a reggelik. Mi leginkább gusztusos szendvicseket kaptunk rajta tányérokon közlekedni. Színes, forgatagos, multikulti szféra a De Klap, jól beindította a reggelt. Ajánlom kipróbálni, sőt továbbtesztelni étel és éjszakai élet fronton és várom a kontrabeszámolót. Aki eljön, a WC-t nézze meg, akkor is, ha nem kell. Az külön szám! Mindkettő!
3. Het Gouden Calf – Matrózrum helyett kraft sör
A tengerpart felé sétáltunk, a közkedvelt Scheveningen városrészén át, amiről mesélték, hogy régen halászfaluként csatlakozott Hágához. Nagyszerű út volt, az imádott rendszeres holland utcai meglepetések kíséretében. Itt a kedvenc képkockám egy múzeum elől. Az idők végezetéig lehetne fejtegetni:
A tengerparton akartunk legközelebb szeszelni, de csak-csak elcsábultunk a kikötőnek, ami roskadozott a vendéglátóktól L alakban. A scheveningeni kikötő eleve mozgalmas pontja a városnak. Viszont már rég nem a rumozó matrózok korát éljük. Sehol egy sötét és gyanús lebúj, ahol fel kellett volna ajánlom Bogit egy kalózkapitánynak, ha kedves a rongyéletem. Így egy fehér abroszos, modern designétterem kisebb, oldalsó teraszán foglaltunk helyet. Het Gouden Kalf azt jelenti, hogy az Aranyborjú.
A terasz egész laza volt a beltérhez képest,
ivósabb-kávézósabb, de a személyzet szerint jó időben 30%-ban amúgy is csak italozni jönnek ide az emberek. Szívesen látják őket is, ezért is rendezték be ezt a kényelmes etapot, a parkoló hajók felé fordulva,
de büszkék éttermi szolgáltatásaikra is, például hogy tematikus esteket rendeznek egy-egy ország vagy tájegység konyhájának. Ilyen messzire nem mentünk, de megkóstoltuk egy kikötői sörpiknikkel a városnegyed egy sörfőzdéjének termékeit. Hoztak mellé chipset, mint az olaszok. Örömömre, rövid idő alatt már a második helyi főzdébe futottunk. A Scheveningen Brouwerij IPÁja és Tripelje is jó élmény volt.
A tengerparton nehezebb dolgunk volt megfelelően szimpatikus itatót vadászni, mint simán csak örömködni, halat enni vagy bámulni a vizet a móló végéről.
A hágai tengerpart erősen családbarát, ami amúgy támogatandó, maradjon is ilyen, de egyetlen pofás kis kocsma sem adta magát a vendéglátósor bejárt szakaszán.
4. Spice Beach Club – Hampton’s kiárusítva
Nem adtuk fel, míg meg nem találjuk a megfelelő kompromisszumot. A Spice Beach Club lett az! Üde kék színdominancia, sziesztázós ülőalkalmatosságok, őrült elemek a díszletben.
Mégis volt egy olyan fennköltsége, hogy akár Hampton’s területén is el tudnád képzelni egy amerikai filmben, hogy golf parti után isznak a nyakba kötött lila pulcsis újgazdagok.
Ezzel együtt baráti árakon dolgoztak. Tovább kóstoltam a Heineken által futtatott és talán, mondhatjuk fel is futtatott Brand márkakínálatot és akárki akármit mond, most sem okozott csalódást az IPÁval.
Voltak korszerű bérelhető töltőszekrényeik minden telefontípushoz, ami plusz pont volt épp powerbank híján, de más értelemben is is feltöltődve mentünk tovább.
5. Het Wapen van Scheveningen – „Scheveningen fegyvere”
Scheveningen tengerpart-közeli, menő városrészébe húzódtunk vissza ezután, ahol egy kis vasárnapiasan nyugodt, de igen megnyerő sétálóutcán hangosan country zene szólt. A járókelők tapsoltak.
A Keizertstraat meg volt rakva kocsmákkal is, egészen extrémnek tűnőkkel is akár. Az előző példák után tudatosan a másik szélsőséget akartam választani. Ezek a kirakat matricák azonnal bevonzottak.
A Het Wapen Van Scheveningen a barna kocsmák barna kocsmája, igazi holland retró, de persze népéhez hűen megcicomázott.
Zajlott benne az élet, ültek minden asztalnál, a pult körül, és ment a duruzsolás, sőt a kártyázás.
Leültem a pulthoz. Itt hallottam a legnagyobb nevetéseket, és itt találkoztam talán teljes kocsmafutásom alatt a legfesztelenebb vendégsereggel. Nem minden árulható el, de itt egy példa: Arnoldot, a székszomszédomat kérdeztem a pompázó lámpabúrákról:
– Orrfújásra való – mondta – de ne őt kérdezzem a helyi titkokról, merthogy ő nem jár ide túl gyakran, egy héten csak három-négyszer.
A Het Wapen Van Scheveningen helyén már ötven éve is kocsma működött. Rita, az akkori üzemeltető volt a pultban, aki 2011-ben vette át a irányítást. Látszik rajta, hogy igazi úrnő itt. Tudja mi kell a népnek. Betesz egy holland dalt és rajtam kívül mindenki énekel. Hamarosan megjöttek a barátaim is, velem együtt nem tudni a szövegeket.
Sima Heineken volt csak a csapon. Azt ittunk, három kör két deciset.
Imádtam ezt az atmoszférát, beszélgettünk, vegyültünk. Kocsma volt, a szó legjobb értelmében. Hiába ittunk az előző állomásokon szuper helyi söröket, a legkedvesebb hágai kocsmámként eddig az végzett, ahol sima Heinekent csapoltak.
6. Duo – Eten en Drinken – enni és inni, bámulni és bambulni
Mivel a többiek enni akartak, a kocsmaszint visszaszámlálás nem mehetett tovább az én szimpátiám mentén, de egészen jó egységet választottak, ami már nevébe is belefoglalja mindkettőnk igényének teljesülését: Duo: Eten en Drinken. – Enni is inni. Nem csak ezért duo, hanem azért is, mert két barát alapította nemrég. A nagybetűs étterem szintnél sokkal lazább, az átlagos bisztrónál elegánsabb egység volt, viszont meghitt, harmonikus. A dekoráció itt is kitett magáért. Leginkább kikötői, tengerparti sablonokat használt, és rokonszenvesen helyi vonatkozásokat is belekapcsolt.
A többiek boldogítókat ettek, én a sörkorcsolyámmal, a tintahal karikákkal pont nem a jóba nyúltam bele, és még a Wieckse búza sem lett méltó zárósöre a napnak, de azt pláne nem írom a Duo rovására, mert szívesen ajánlom őket. Ígéretes ételek, jól eső környezet. Vegyülős, társasági kocsmázásra nem tűnik indokoltnak ezt választani, de lenyugodni, megpihenni egy ital mellett tökéletes. Vannak bárszékek és terasz is.
Mivel a Van Scheveningenben úgy döntöttünk, hogy azért, hogy tovább együtt maradhassunk mindnyájan, visszamegyünk Anitáékkal Heerlenbe, gyorsan hagytuk el Hágát. A közösségi élmény miatt megérte. Hága viszont a misét éri meg, legalább még egyet biztosan. Intenzív egy nap volt, és ezzel még csak a felszínt kapargattuk. Ha újra megyek Hollandiába, szándékom jelentősen hosszabban maradni.
A szenvedélyes kocsmázóknak az eddigiek szerint leginkább a Le Café környékét ajánlom, egy alkalomra biztosan elengedő, aki Scheveningen jár, az pedig Keizerstraatot ne hagyja ki! Aki tud még hozzátenni másik hágai kocsmakörnyéket, szívesen hallanám, és ha valaki folytatná a hágai felfedezéseket vagy már rendelkeyik jó élménnyel, semmiképp se hallgasson örökre!
Köszönöm a meghívást és a hágai kaland biztosítását Szigeti Anitának és Hernáczki Csabinak, a társaságot Rigó Boginak. A szállást Bogádi Csabának és Nancynek, Nathalie-nak pedig az idegenvezetést.
Térképen a hágai kocsmák is:
Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista
A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista
Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!
Egyéb holland témák a Kocsmaturistán:
Amszterdami kocsmajáráson #3 – A dákós, a táncos és a szerelő
Maastricht és a díjnyertes csigás kocsma (Café in de Karkol)